Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
5. Tervezési módszerek
5. 21. A II. berendezés-fajták áttekintése 5,211. Általános szempontok A gerincvezetékes öntöző berendezések - II/l és II/2 - tervezése adott alkotóelemek - szivattyúk, hajtómotorok, felszin alatti csőhálózat csövei, a mozgatható csövek, szerelvények, szórófejek, vizadagoló tömlők - ismeretében történik [35] : A berendezés részei a következők: szivattyútelep, felszinalatti csőhálózat és mozgatható berendezések. A szivattyútelep, a mai igényeknek megfelelően, automatikus üzemű. A főszivattyuk (öntöző szivattyúk) száma 2-4 (5) db, az előszivattyuk (nyo- másfenntartő szivattyúk) száma pedig 1-2 db. Az automatikus vezérlés általában a nyomás vagy a vízhozam változásának érzékelése utján történik. Az előbbi csak 1-2 db szivattyú esetén alkalmazható gazdaságosan, mert a műveletek kellő szétválasztása (kb. 2,5 m nyomáskülönbség az egyes kapcsolási igények között) - a kapcsolási számtól függően - nagy nyomástartományt igényel. Az automatika alkalmazása miatt vagyis - nagyobb számú szivattyú esetén - a szivattyúk legjobb hatásfokú üzemi tartományain kivüli üzemi helyzeteket is be kell iktatni az üzemi folyamatba. A vízhozamról való vezérlés ebből a szempontból kedvezőbb. Az emlitett kétféle vezérlés összekapcsolására is történt kisérlet, ezt vízhozamról vezérelt nyomáskapcsolásnak lehet nevezni. Célja, hogy a nyomáskapcsolás - amely egyébként a két megoldás között az egyszerűbb - kettőnél több szivattyúnál jelentkező, előzőekben emlitett hátrányait csökkentse. A nagyobb esőztető öntöző szivattyútelepek vízhozamról történő automatikus vezérléssel készülnek. A kétféle alapmegoldás lehetőségeinek mérlegelését, a magunk részéről nem tekintjük még lezártnak. A Vizgazdálkodási Tanszék más szakmai területek tapasztalatai (pl. a bányászat) alapján vizsgálja ezt a kérdést, mert úgy tűnik, hogy a nyomásról való vezérlés - megfelelő feltételek mellett - az esőztető szivattyútelepekben szélesebb körben is alkalmazható lenne. A nagy szivattyútelepek (700-1000 s/s vizszállitás) számos előnnyel rendelkeznek, de egyes hátrányaik is igen szembetünőek. Ide sorolható elsősorban a hosszú, nagy vizszállitásu fővezetékek alkalmazásának szükségessége. A 78. ábra mutatja, hogy a csőhálózat költsége az egy szivattyútelepről (nyomásközpontról) öntözött terület kiterjedésének növekedésével egyre nagyobb arányban nő. Több szivattyútelep esetén tehát a csőhálózat költségében jelentős megtakaritás érhető el. Kérdés, hogy a nagy szivattyútelepek helyett nem lehetne-e gazdaságosan alkalmazni könnyű szerkezetű, ipari üzemben készülő, könnyen szállítható és szerelhető, előregyártott szivattyútelepeket. Számos tényező szól a mai megoldás mellett, de számos előnyt rejt magában az emlitett- 153 -
