Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
5. Tervezési módszerek
illetve n 1,25 . 15, 5.104 2.3. 242 db/szvez. A berendezést tehát F = 20, 7 ha esetén szárnyvezetékenként 9 (összesen: 3 x 9 = 27 db), F = 15,h ha esetén pedig 7-8 (összesen: 21-24 db) szórófejjel kell kialakítani.eMielőtt azonban a további kérdésekkel foglalkoznánk, ellenőrizni kell, hogy ezek a változatok a kezdeti feltételeknek - esetünkben kettő van - megfelelnek-e. A szórófejek kötése azért feltétel, mert a Q vizszállitás és az üzemelő szórófejek száma (2x9= 18), illetve (2x8=16 db), a szórói ej-egyedek viz- szállitását meghatározza. Ellenőrizni kell, hogy ez a vízhozam milyen fuvóká- val (fuvókákkal) adagolható ki és ezen fuvóka alkalmas-e a 24 m x 24 m kötésterület öntözésére [33] : _Q 2n 30 18 1,67 1/s illetve Q _ 30 2n 16 Q _ 30 2n “ 14 = 1,88 1/s = 2,14 1/s A függelék 5. táblázata szerint, az első esetben - a kisebb vizszállitás esetén - d = 9, 5 - 10 mm átmérőjű fuvóka választható. Vagyis a kötésterület öntözése, H = 25 - 30 m figyelembevételével, megvalósítható. Az átlagos intenzitás talaj vagy növényzet igényel alapján válik behatároló feltétellé (a célszerű legnagyobb értéke 14 mm/ó körül van). A 9. táblá- zat segítségével megállapítható az átlagos intenzitás értéke. Látható, hogy a második változathoz tartozó egyik intenzitás értékek a felvett intenzitás- határon kivül esnek, tehát az előirt igényeknek nem felelnek meg. Az első változathoz tartozó átlagos intenzitás: 1 = 10, 4 mm/ó , tehát megfelel. A F = 15, 5 ha területet öntöző berendezés tehát, 1 = 6-11 mm/ó átlagos intenzitáshatárok között, 2 + 1 szárnyvezetékkel - nem létesíthető. így ez a
