Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.2 A vízgazdálkodási mérleg ábrázolása
Az ábra a Duna—Dráva, illetve a Tisza magyarországi vízgyűjtője felszíni és felszín alatti hasznosítható vízkészletének, tehát e négy mennyiségnek a mérlegét tünteti fel. A négy mennyiséget négy téglalap ábrázolja, amelyeknek vízszintes oldala egyenlő hosszú. Így a téglalapok területét — vagyis az általuk reprezentált hasznosítható vízkészlet nagyságát — függőleges oldaluk méri. Ez jól érzékelhető összehasonlítást tesz lehetővé, különösen, ha egy-egy vízgyűjtő felszíni, illetve felszín alatti hasznosítható vízkészletét egy (képzelt) vízszintes alap- tengely fölé, illetve alá, a két vízgyűjtőhöz tartozó két téglalapot pedig egymás mellé, közös alaptengelyre rajzoljuk. A felszín alatti vízkészleteket ábrázoló téglalapokat az egyes készletfajtáknak (parti szűrésű, talaj-, karszt- és rétegvízkészletnek) megfelelően vízszintes sávokra bontottuk. Minden készletfajta téglalapján függőleges osztóvonallal különválasztottuk a készlet lekötött és szabad részét; a vízszintes tengely megfelelő beosztásával így a készlet kihasználtságának mértéke is közvetlenül leolvasható. A felszíni vízkészletből kielégített vízigények résztéglalapja ezenkívül a különböző igénycsoportokat (ivó-, ipari, öntöző-, halgazdasági vízigény) is feltünteti. Az így szerkesztett ábra jól érzékeltető képet ad — a Duna és a Tisza felszíni és felszín alatti hasznosítható vízkészletének egymáshoz viszonyított nagyságáról; — a felszín alatti vízkészletek készletfajtánkén ti megoszlásáról; — az egyes készletfajták igénybevételének mértékéről (szembeötlő pl. a Duna vízgyűjtője felszíni vízkészletének mintegy 9%-os kihasználtsága, a Tisza- medence mintegy 85%-os kihasználtságával szemben vagy a Duna vízgyűjtőjén a karsztvízkészlet igen magas, csaknem 90%-os kihasználtsága); — a vízigények vízhasználó csoportok szerinti megoszlásáról kitűnik pl. az öntözési vízigény túlsúlya mindkét vízgyűjtőn, ugyanakkor viszont az is, hogy a Duna vízgyűjtőjén viszonylag nagyobb az ipari vízigény aránya, mint a Tisza vízgyűjtőjén. Az öntözés csak az augusztusi 80%-os tartósságú vízhozamra vonatkoztatva van túlsúlyban, míg az éves teljes vízigényt tekintve az ipari és ivóvízfelhasználás túlsúlya érvényesül. 4.23 Sávdiagramok a) A sávdiagramok (Shankey-diagramok) lényege, hogy azokban az adatok együttesét és kapcsolatait irányított sávok rendszere szemlélteti. Az adatok nagyságát a sávok szélessége érzékelteti. A sávdiagramok alkalmazása különösen bonyolult adatrendszerek áttekinthető szemléltetésére célszerű. Az áttekinthetőséget fokozza a sávok megfelelő színezése. Ez az ábrázolási mód az üzemi vízgazdálkodás szemléltetésére is jól felhasználható. b) A sávdiagram a vízmérlegelemek táblázattal gyakorlatilag nem követhető kölcsönös összefüggéseinek szemléltetésére, és a táblázatban nem szerepeltethető fontos adatokkal való kiegészítésére is alkalmas, sőt az ösz- szesítő vízmérleg adatainak megoszlásáról is bizonyos tájékoztatást adhat (4—5. ábra).* * A 4—5. és a következő két ábra (4—6. és 4—7. ábra) elsősorban a vízmérlegábrázolás módszereiről adnak tájékoztatást. Korábbi, részint már túlhaladott vízmérleg-számítások adatait tartalmazzák és így eltérnek a 4.8 Magyarország mértékadó vízmérlege c. fejezetben szereplő — újabb számítások alapján nyert — adatoktól. 84
