Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.4 Vízminőségi viszonyok

A KGST által kidolgozott és bevezetésre javasolt értékelési rendszer a táblázatban megadott határértékek alapján minősíti a vízfolyásokat. A vízfolyások, illetve azok egyes szakaszai a vizsgálati eredmények alapján és a normatívák figyelembevételével ezen értékelési rendszer szerint négy osztályba sorolhatók.

I. osztály: tiszta víz. Bármilyen célú felhasználásra előzetes kezelés nélkül alkalmas, ha különleges igények (pl. különleges lágy kazántápvíz stb.) nincsenek.

II. osztály: kissé szennyezett víz. Természetes állapotában nem felel meg a kommunális vízellátásra és bizonyos ipari célokra. Megfelelő kezelés után azonban még felhasználható.

III. osztály: szennyezett víz. Korlátozottan használható. Az ipari vízfelhasználás legtöbb ágazatában a víz kezelése szükséges.

IV. osztály: nagyon szennyezett víz. A természetes öntisztuláshoz szükséges hidrobiológiái feltételek nem elegendők. A KGST ajánlása erre a minőségi osztályra nem tartalmaz normatívákat, az egyes tagországok ezeket egyedileg állapítják meg.

A vízfolyások (vízfolyás szakaszok) három minősítési értéket kapnak, mert előfordulhat, hogy az oxigénháztartás mutatói alapján (a) a víz a III. osztályba sorolható, ugyanakkor az ásványi anyagtartalom (b) vagy a különleges mutatók (c) alapján I. vagy II. osztályú. Az egyes vízfolyások — a vízminőségi vizsgálat és értékelés után — a megadott mutató csoportok [a), b), c) ] alapján osztályokba sorolhatók. A KGST irányelvek ennek megfelelő ábrázolási rendszert is tartalmaznak.

A vízminőség ábrázolása hasonlóan történik a vízrajzi gyakorlatból ismeretes ábrázolási módokhoz. Az egyes osztályokat színjelöléssel különböztetik meg egymástól, mint azt a 3—17. ábra szemlélteti.

A három mutatócsoport szerinti osztály értékeit — a vízfolyás helyszínrajzi vonalozását megközelítően követő — három elkülönített sáv jelzi, mégpedig úgy, hogy a balparti sáv az oxigénháztartás mutatói (a), a középső sáv az ásványi anyagtartalom mutatói (b), míg a jobbparti sáv a különleges mutatók (c) alapján történő osztályozást jelzi.

A felszín alatti vizek minőségi viszonyai elsősorban a felhasználhatóság szempontjából fontosak. A víz minősége emellett a vízkitermelés, a szállítás vagy esetleges kezelés módozatát is jelentősen befolyásolhatja. Sok esetben a víz minőségi jellemzőivel tudják azonosítani a rétegvizek eredetét, utánpótlódási viszonyait. A vízminőség kérdésével részletesebben a 4.6 fejezet foglalkozik.

Magyarországon a vízminőségvédelmet az Országos Vízügyi Hivatal szakmai irányelvei és ágazati szabályzatai alapján az OVH Vízkészletgazdálkodási Központ, Vízminőségi Felügyelete irányítja. A területi vízminőségvédelem hatósági tevékenységét — szoros együttműködésben a tanácsi közegészségügyi szervekkel — a Vízügyi Igazgatóságok Vízminőségi Felügyeletei végzik. Az utóbbi években kialakított széles körű figyelőhálózatot mutatja be példaként az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság területén a 3—18. ábra. A vízminőségvédelem társadalmi bázisát jelentik a Területi Vízvédelmi Bizottságok.

69