Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.2 Felszíni vizek
A háromváltozós hidrológiai hossz-szelvény példáiként említhetők a hazai előrejelzési gyakorlatban alkalmazott mércekapcsolati hossz-szelvények, a Q = const vízhozamok felszíngörbéinek hossz-szelvénye és az egyéb mederhidraulikai tényezők hossz-szelvényei (3—12. ábra). Magyararszág állóvizei közül legjelentősebb a Balaton, a Fertő-tó és a Velencei-tó, amelyek együttesen 902 km2-nyi területet foglalnak el. (A Fertő-tó felületéből 198 km2 Ausztria területére nyúlik át.) Ezeknél nagyságrendileg kisebb, mintegy 1200 természetes és mesterséges tó együttes vízfelülete kereken 396 km2. A 900 km2-nyi összes tófelület az ország egész területének 0,96%-a. Az ország kisebb állóvizei között a 243 km2 összfelületű halastavak vannak túlsúlyban. Ezt követik a hegy- és dombvidéki tározók 75 km2, majd a síkvidéki tározók 43 km2 kiterjedéssel. Végül a holtágak, meder- és hullámtéri tározók együttes kiterjedése 35 km2. Állóvizeink átlagos mélysége 1—2 m alatt van. Öt métert meghaladó vízmélység csak néhány kivételes adottságú tavon és a völgyelzárással létesített tározómedencékben mérhető. Az ország legmélyebb tava a Hévízi-tó, amelynek forráskrátere 30 m mélységű. A Balaton átlagos mélysége 3,3 m, legnagyobb mélysége a tihanyi szűkületben 12 m. Olyan területeken, ahol a csapadék sokévi átlagértéke (C). meghaladja a vízfelületek átlagos párolgási veszteségét (P), tó alakul ki minden kötött altalajú, zárt terepmélvedésben. Ellenkező esetben csak megfelelő nagyságú vízgyűjtő terület, felszíni vagy felszín alatti hozzáfolyás (H) eredményezi a zárt vízrendszerek C + H = P vízmérlegének egyensúlyát. Ha a C -j- H összeg nagyobb a párolgásnál, az állóvíznek L = C + H — P (3—5) lefolyása (vízfeleslege) van. Ha a mérleget egyes évekre, vagy hónapokra vonatkoztatjuk, a pozitív és negatív tételek egyenlege a K = C + H — P — L (3—6) vízkészletváltozást (vízállásváltozást) adja. Az évenkénti vagy havonkénti vízmérlegek összeállítása módot ad az állóvizek vízkészletének folyamatos kicserőlédésével, illetve a vízkészletnek az állóvíz medrében töltött időtartam szerinti megoszlásával kapcsolatos kérdések vizsgálatára. A Balatonra elvégzett vizsgálatok [52] eredményeiből a 3—13. ábra mutat be részletet. A párolgás, a csapadék és a hozzáfolyás révén a Balaton megújuló vízkészlete is — mint azt az 1.2 fejezetben részleteztük — a vízkicserélődési idővel jól jellemezhető. Ennek értéke átlagosan 2r2 év. Fgv adott év vízkészlete tehát az előző évek vízkészletének egy részét is tartalmazza, mint azt a 3—13. ábra is szemlélteti. 4 49
