Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. Magyarország jellemző hidrológiai viszonyai a vízkészletgazdálkodás szempontjából - 3.2 Felszíni vizek
Az ország 34 fontosabb vízmérceállomásának vízgyűjtőterületére vonatkozó főbb vízháztartási adatokat a 3—1. táblázat foglalja össze. A táblázat a már említett adatokon kívül arról is tájékoztat, hogy a folyók víz- szállításának hányad része származik felszín alatti lefolyásból (17. oszlop) és átlagosan milyen időközönként cserélődik ki a területnek a körforgásban közvetlenül részt vevő vízkészlete (21. oszlop). A folyók medrében lefolyó vízmennyiségek eredet szerinti összetétele vízkészletgazdálkodási szempontból is igen jelentős természeti adottság. Az esőzéseket és a hóolvadást közvetlenül követő felszíni lefolyás időben elosztott felhasználása csak megfelelő mértékű tározással vagy vízgyűjtő- területen történő vízvisszatartással használható fel az időben folytonos jellegű vízigények kielégítésére. A folyók vízkészletének legértékesebb része ezért a 3—6. ábra és a 3—1. táblázat 17. oszlopa szerinti felszín alatti lefolyás, amelynek időbeli ingadozását a víztartó rétegben a tározódás nagy mértékben csökkenti. Magyarország főbb folyóin a becslések szerint a vízgyűjtő jellemzőitől (nagyság, geológiai feltételek, növényi fedettség stb.) függően, az átlagos lefolyás 60—70%-a felszín alatti lefolyásból ered. A Dunán Nagymarosnál például a 75 km3-es évi átlagos lefolyás 70%-ia felszín alatti lefolyásból, 16%-a hóolvadásből és 14%-a esőzésből ered. ^A folyók vízszállitásának a 3—6. ábra szerinti genetikai szétválasztása a kisvízi időszakok vonalához és az árhullámok közötti mélypontokhoz igazodó alsó burkológörbe kijelölésével kezdődik. Ezt követően kerülhet sor — az ábra felső részén megadott naponkénti csapadék és hőmérsékleti adatok figyelembevételével — az esőzésből és a hóolvadásból származó, illetve a vegyes összetételű árhullámok elkülönítésére. A genetikai összetételt jellemző arányszámok évenkénti és éven belüli változásainak megállapítására a feldolgozást általában három jellemző (száraz, csapadékos és átlagos lefolyású) évre végzik el. A vízháztartás és a vízjárás alakulását a téli időszakban a hótakaróban történő tározódás is számottevően befolyásolja. A hó alakjában hullott csapadék mennyiségéről, a hótakaró kialakulásának és eltűnésének időpontjairól négy jellemző állomás adatai alapján a 3—2. táblázat nyújt vázlatos áttekintést. 3.2 Felszíni vizek Az ariditási tényezővel jellemzett éghajlati adottságokból következik, hogy a térszín vízviszonyai és a vízhálózat fejlettsége tekintetében az ország síkvidéki területei lényegesen különböznek a hegy- és dombvidékiektől. A természeti adottságokból eredő különbségeket fokozza az elmúlt 200, főképpen az utóbbi 100 évben végzett nagyszabású vízrendezési munkák hatása. Amíg a főfolyók vízgyűjtőterületén a hegy- és dombvidékek 31
