Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.4 Példák a matematikai modellek vízkészletgazdálkodási alkalmazására
3. A B,j vízmérleg-eredményekből és az Aj mátrixból egyértelműen számítható, hogy az egyes tározóknak minden egyes hónapban összesen mekkora átlagos vízhozamot kell kiszolgáltatniok a vízhasználók vízhiányának pótlására. Ebből hidrológiai méretezéssel meghatározható, hogy minden egyes tározószelvényben mekkora Vk térfogatú tározót kell építeni. E tározótérfogatokat lényegében az A mátrix határozza meg: V, = VsíAj), (k = 1, 2,..., p). 4. A fenti V*(A|) tározótérfogatok és az egyes tározók Kk(Vk) létesítési költségfüggvényei ismeretében kiszámítható az A* együttműködési mátrix esetében létesítendő tározórendszer beruházási költsége. Hasonlóképpen az egyes tározókból az egyes vízhasználókhoz szállítandó vízhozamok és a d(Q) költségfüggvények ismeretében a vízszállítással kapcsolatos D(Aj) költség is számítható. Végeredményben az A! mátrix által meghatározott vízpótlás költsége: = K(At) = 2 k„(V„) + D(A,) (6-27) k =1 5. Igen sokszor megismételve a 2—4 lépést, önkényesen igen sok további A2, A3j stb. mátrixot veszünk fel. Mindegyikükhöz meghatározzuk a K2, K3, stb. vízpótlási költséget. Feladatunk megoldását a legkisebb K érték, ill. az ehhez tartozó tározórendszer kiválasztása jelenti. sj: sje >jí A leírt módszer szemléltetése céljából a következőkben egy tározórendszer méretezésnek leegyszerűsített elvi példáját ismertetjük. A példában vizsgált vízgyűjtő terület vázlatát a 6—13. ábra mutatja. 240 6—13. ábra. A vízgyűjtő terület vázlata