Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.4 Példák a matematikai modellek vízkészletgazdálkodási alkalmazására

Az alapvető célkitűzésnek megfelelően vizsgáljuk meg végül, hogy a tározó 72 fokozatú kiépítése a hőerőmű vízigényének milyen vízbiztosítottságát jelenti.

amint az az üzemelési rend felvételéből is következett.

Nyilvánvaló, hogy ha a tározót 72 mértékűnél nagyobbra építik ki, akkor a biztosítottság mértéke is megnő: így az indokoltan maximális 73 esetében a biztosítottság kb. 100%-ra tehető.

Az ismertetett vízkészletgazdálkodási modellben szükséges a vizsgált vízgazdálkodási egység vízhasználatai eredő vízbiztosítottságának fogalmát alkalmaznunk. Ennek az értéknek a bevezetése durva egyszerűsítéssel járhat — különösen eltérő jellegű vízhasználatok esetében — s ezért a bemutatott modell csak egyetlen, vagy néhány hasonló jellegű vízhasználat vízpótlásának méretezésére, illetve népgazdaságilag optimális vízbiztosítottságának a meghatározására ajánlható megfelelő megoldásként.

6.44 Tározórendszerek optimális méretezése

Filipkowski a tározórendszerek méretezésére egyszerű, jól áttekinthető, elektronikus számítógépen alkalmazható számítási eljárást dolgozott ki [25], Az eljárással egy adott vízgyűjtő területet vizsgált, pontosabban e vízgyűjtő vízhálózatának p -j- q darab kiválasztott szelvényét. Ezek közül p szelvényben tározó működik vagy építhető (ezeket tározó-szelvényeknek nevezzük), q szelvényben pedig — meglevő vagy tervezett — vízhasználók működnek (ezeket vízhasználó-szelvényeknek nevezzük).

238