Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

6. Modellvizsgálatok a vízkészletgazdálkodásban - 6.2 Az alkalmazandó matematikai modellek típusai

gítva, a két modellfajta inkább kiegészítője egymásnak, semmint egymással versengő két eljárás. Az lehetséges, hogy egy sztochasztikus modell által előállított eredményt (outputot), például egy előfordulható eseménysort, mint amilyenek a napi csapadékértékek, alkalmazunk tovább determinisztikus modellben. A determinisztikus modell ekkor létrehozza az eljövendő események előrejelzését, megadva azt, ami történhet, például: megadva egy előrebecsült csapadéksorból előre jelzett várható felszíni lefolyást.

A programozási modelleknek, eszközöknek külön típusát képviselik a paraméteres programozási modellek. A modelltípusok bármelyikénél elképzelhető a rögzített, meghatározott paraméterek helyett egy intervallumot folytonosan átfutó paraméterek alkalmazása, azonban a gyakorlatban a paraméteres programozás általában a lineáris programozáshoz kapcsolódik. A paraméteres programozás a lineáris modellek érzékenység- vizsgálataként került alkalmazásra, arra keres választ, hogy a modell optimális megoldása a paraméter milyen értékhatárai között változatlan és milyen változásokat szenved, ha egyik intervallumból egy másikba lép át a paraméter.

Természetesen differenciálhatjuk az alkalmazott matematikai eljárásokat és modelleket abból a szempontból is, hogy a vízkészletgazdálkodás melyik résztevékenységére irányulnak: lakossági, ipari, mezőgazdasági vízigény előrejelzését szolgáló modellek, adott körzetek racionális vízellátását, beruházási vagy csak üzemelési változatokkal meghatározni kívánó modellek valamely nagy beruházás optimális alternatíváit kereső programozási modellek, illetve a beruházás végrehajtásának ütemezésére szolgáló hálótervezési modellek, tározó létesítési problémák stb.

Széles körű matematikai modellezési gyakorlat esetén az utóbbi kategorizálás feltétlenül lét jogosult lesz. Azonban kétségtelen, hogy a résztevé- kenységenkénti differenciálás igen nagyszámú és egymást nagymértékben átfedő modellcsoportokat eredményez. Átfogóbb osztályozást ad, ha a víz- készletgazdálkodásban alkalmazható matematikai eszközöket a következőképpen csoportosítjuk:

a) a vízkészletgazdálkodás természettudományi alapjainál felhasznál- nálható eszközök és matematikai modellek pl. hidrológia, meteorológia stb. matematikai módszerei. Erre a célra leginkább alkalmazható — a víz- készletgazdálkodáshoz kapcsolódó legjelentősebb — modelltípusokat a 6—4. ábra tünteti fel [28],

b) műszaki számításoknál alkalmazható matematikai módszerek, és

c) a vízkészletgazdálkodás gazdasági vonatkozásainál felhasználható 'matematikai modellek.

A matematikai modellek alapjait és származását tekintve különböző közgazdasági elméleti iskolákhoz kapcsolódnak (marginalizmus, növekedés- elméletek, egyensúlyelmélet stb.) részben a műszaki területeken kifejlesztett eszközöket transzformálják át a gazdasági életbe (rendszerelmélet, szabályozáselmélet, automaták elmélete, információelmélet, mátrixalgebra, kibernetika stb.), nem utolsósorban pedig főleg az utóbbi időben a szá213