Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. Víztározás - 5.5 A felszíni völgyzárógátas tározás gazdaságossága
A grafikon alapján megállapítható, hogy pl. egy öntözés céljára létesítendő 40 millió m3 és egy vízerőhasznosításhoz szükséges 20 millió m3 tározótér beruházási költsége összesen kereken 195 millió Ft (az öntözés tározója: 40-10(i-2,56 = 102,4 millió Ft, a vízerőhasznosításé: 20•10'’-4,62 = = 92,4 millió Ft). Ezzel szemben a közös 60 millió m3 hasznos terű tározó költsége csak 60-106-2,12 = 127,5 millió Ft-ra tehető. A közös célú tározó megépítése 35%-os megtakarítást jelent. További megtakarítást jelenthet a hasznos tározótér többszöri kihasználása — ami két- vagy több célú hasznosítás esetén előnyösebben érvényesülhet. A többcélú tározó gazdaságosságának további feltétele, hogy R< Í Shk-Ek (5—11) k 1 azaz a közös tározás évi teljes ráfordítása (nemcsak beruházási költsége) kisebb legyen, mint az egyes (k-adik) vízhasználatra a közös tározóban rendelkezésre álló Shk hasznos tározótérfogat értékhozamainak összege. A ráfordítások és eredmények felmerülésének időbeni eltérései a 9. pontban ismertetett diszkontszámítással vehetők figyelembe. Közös célú tározás esetén a különböző vízigényeket, azok időbeli változását össze kell egyeztetni. Viszonylag egyszerű az olyan vízhasználatok összeegyeztetése, amelyeknél az ellentétes szélső értékek (pl. egy belvíz tározási és öntözővíz ellátási célú tározó esetén a belvízi minimum és az öntözővíz igény maximum) azonos időre esnek, vagy ha az egyértelmű szélső értékek —i pl. ipari vízellátási és öntözővíz ellátási csúcsok — lényeges időkülönbséggel lépnek fel. Általában ellentétes érdekek mutatkoznak az ármentesítés és a víz- hasznosítás tározási igénye között. Az ármentesítés érdekében az a kívánatos, hogy a tározó vízszintje alacsony legyen az árvízhozamok befoga199 5—12. ábra. A fajlagos beruházási költség változása I tí? ^ § Cj, C3 '■a -§ Nj 'é 5 ^ <5 S | §l Nj \
