Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

5. Víztározás - 5.3 Felszín alatti víztározás

A forrásokkal kapcsolatos felszín alatti tározás létesítményeinek fő célja, hogy azok segítségével depressziót lehessen előállítani és biztosítható legyen a felszín alatti tározótér. A létesítménynek igazodniuk kell az igénybevenni kívánt forrás egyedi viszonyaihoz. Általános szabály ezért erre nem alkotható. Példaként az 5—6. ábra a balatonalmádi Ferenc-forrás megvalósult, a felszín alatti tározás céljából épített foglalásának vázlatát mutatja be. A forrásfoglalás részei: — gyűjtőgaléria négyszögkeresztmetszetű, előregyártott vasbeton ele­mekből. Az elemek csatlakoztatása úgy történik, hogy azok között a víz a galériába juthasson; — vízgyűjtő-akna a galéria egyik végén. Ide áramlik a víz a galé­riából s innen kerül a gravitációs vezetéken keresztül a hálózatba vagy a túlfolyón át a felszínre, ha a forrás a szükségeltnél több vizet szolgáltat. Ha süllyeszteni kívánják a vízszintet, akkor a víz levezetése a szivattyúk felé szolgáló vezetéken keresztül történik; — végakna a galéria másik végén, az esetleg szükséges fenntartási és felújítási munkák elvégzésére; — háromrétegű szűrő a galéria körül elhelyezkedő talaj állékonysá­gának biztosítása céljából. Azonos elven és hasonló formában valósítottak meg felszín alatti víz­tároláson alapuló forrásfoglalást több balatoni üdülőtelep vízellátása ér­dekében, így például Alsóörsön, Csopakon és ugyanilyen megoldást alkal­maztak a miskolci vízmű egyik legjelentősebb víznyerő helye a Szinva- forrás foglalásakor is. 5.312 Porózus víztartó esete Elvben porózus víztartóból fakadó forrás esetében is megvalósítható a felszín alatti tározás. A gyakorlatban mégis ritkán kerül erre sor (hazánk­ban ilyen még nem valósult meg). Ennek oka, hogy — a porózus víztartóból fakadó források vízhozama természetes álla­potban is viszonylag kiegyenlített, mivel a pórusok viszonylag kicsinyek és ezért a természetes leürülés lassúbb ütemű, mint hasadékos víztartó ese­tén; — a tározótér kevésbé határozottan és viszonylag költséges módon határolható körül, mint hasadékos víztartó esetében; —1 ha biztosítható is a tározótér, a beszivárgás üteme, — a természe­tes leűrüléshez hasonlóan — lassúbb, mint a hasadékos kőzetekben. Valamivel kedvezőbb a helyzet a felszín alatti tározással kapcsolat­ban az ún. kettős porozitású víztartókban. Ezek olyan kőzetek, amelyek ön­magukban porózusak, ezen felül pedig repedezettek is (bizonyos homok­kőfajták sorolhatók ide elsősorban). A figyelembe veendő tényezők és a méretezési eljárás ez esetben lényegében megegyezik a hasadékos víztar­tóból fakadó forrásoknál követett módszerrel. 184

Next

/
Thumbnails
Contents