Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
5. Víztározás - 5.3 Felszín alatti víztározás
o értékek pedig leolvashatók az ábrákról. A szivattyúzás eredményeit így ábrázolva azt állapíthatjuk meg. hogy meghatározott, állandó s leszívási értékek esetén a Q vízhozam milyen időbeli alakulása mellett űrül le a forrás tározót ere. Gyakorlati tervezéshez közvetlenül az eredményeknek az 5—5. ábra szerinti ábrázolása használható. Ilyen Q — s koordinátarendszerben ábrázolva az eredményeket, az olvasható le az ábráról, hogy — ha meghatározott Í2, t3 stb. időtartamon keresztül kívánjuk igénybe venni a forrást, akkor ugyancsak meghatározott, legalább Q nagyságú vízhozam ilyen időtartamon át történő kitermelése mellett mekkora s leszívás következne be (vagy lenne szükséges) az igénybevételi időszak végére; vagy — ha valamilyen (pl. földtani-szerkezeti) okból a forrásküszöb és ezzel együtt s leszállítása csak egy bizonyos értékig lehetséges, akkor legalább mekkora Q vízhozam, milyen t időtartammal termelhető ki a meghatározott s érték bekövetkeztéig. Mindkét esetre nézve meg kell jegyezni, hogy Q az üzemelési időszak végén bekövetkező vízhozam nagysága, ami mind a kezdeti, mind pedig az átlagos vízhozamnál kisebb, tehát az így végzett tervezés biztonsága meglehetősen nagy. Mindez a próbaszivattyúzással meghatározott eredmény annak megállapítására szolgál, hogy milyen mértékű küszöbsüllyesztést kell végrehajtani — ha azt a topográfiai és földtani-szerkezeti viszonyok megengedik — ahhoz, hogy a forrás gravitációs üzemelése mellett figyelembe vegyék a tározótér hézagainak leürítését is. Az eredményül adódó depressziót természetesen csak akkor lehet előállítani, ha azt a földtani szerkezeti viszonyok megengedik; így például az extrapolálás során nem adódhat nagyobb érték s-re mind d-re. 182 5—5. ábra. Forrás jellemző depressziós görbéi
