Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.8 Magyarország mértékadó (reprezentatív) vízmérlege
mított és a vízjogi engedélyben lekötött érték. A tényleges vízhasználat ennél rendszerint kevesebb. Az 1970. és az 1975. évek között a vízigények évente 6%-kal növekednek. Az 1975. és 1985. évek között meggyorsul az évi növekedés üteme, 7,6—9,5% értékű lesz. 4.83 Vízmérleg. Fejlesztési lehetőségek Magyarország egészének jelenlegi összesített vízmérlege mennyiségileg aktív. Ezen belül a legtöbb — zömmel helyi vízkészlettel gazdálkodó — dunántúli TVK-egység vízmérlege passzív. Az aktív vízmérlegű egységek közül is soknak a vízkészlete gyakorlatilag lekötöttnek tekinthető. A passzív vízmérlegű TVK-egységek esetében a mérlegelés eredményét egyszerűsítve így értékelhetjük: az ilyen területegységek vízhasználatainak számításba vett vízigénye a mértékadó időszakban egyidejűleg és hiánytalanul (vízkorlátozás nélkül) nem elégíthető ki. Vízhiány csak a vízben szegény időszakokban és az esetben jelentkezik, ha a vízhasználatok a részükre lekötött vizet valóban teljes egészében igénybe veszik. A szóbanforgó területegységeken a vízigények zöme a mezőgazdasági vízhasználatokból, elsősorban az öntözésből, több helyen azonban az ipar növekvő vízigényéből adódik. Ezek vízigényét a vízjogilag engedélyezett öntözési lehetőségek (berendezések) alapján, mértékadó időjárás feltételezésével becsült öntözött területek és az előírt vízigény-normák szorzataként számítottuk. E normák sok helyütt a jelenleginél intenzívebb öntözőgazdálkodást és ezzel a jelenleginél nagyobb vízfelhasználást tételeznek fel. A vízmérleg elsőrendű feladata az egyes vízgazdálkodási területegységeken a vízhasználatok fejlesztési lehetőségének felmérése. Mivel a népgazdaság érdeke elsősorban a meglevő lehetőségek hasznosítását kívánja, a vízhasználatok gazdaságosan ott fejleszthetők, ahol a jelenlegi lehetőségek —i valóságos vagy feltételezett — optimális hasznosítása után is marad fenn szabad vízkészlet. A fejlesztési lehetőségek szempontjából tehát az egyes vízgazdálkodási egységek vízmérlegét akkor is passzívnak kell minősítenünk, ha e területeken a meglevő lehetőségeket jelenleg még nem optimálisan hasznosítják, azaz ha pl. jelenleg nem öntözik az egyidőben öntözhető teljes terület, vagy pedig nem használják fel a víznormák szerinti vízmennyiséget, de a vízjogi engedélyek, a víznormák alapján, illetve a vízhasználatok optimális üzemelése esetén a vízigények meghaladják a hasznosítható vízkészletet. A passzív vízmérlegű területegységeken ki kell alakítani az operatív vízkészletgazdálkodást, s szabályozott vízszolgáltatási rendet. Szükségessé válik itt a vízhasználatok felülvizsgálata, továbbá a mértékadó vízkészlet növelése tározók vagy vízátvezetések létesítésével. Az 1970. évi vízmérleg főbb mutatóit a 4—15. táblázat foglalja össze. Az 1970. évi vízmérleg főbb adatait mm/év dimenzióban a 4—34. ábra mutatja be. A vízmérleg értékelésével kapcsolatban a következő fontosabb megállapításokat tehetjük: 1. Az ország felszíni vízkészletének átlagos elméleti kihasználtsága a 4—10. táblázatban bemutatott 1970. évi vízmérleg-adatok szerint 17% (24. 162
