Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.8 Magyarország mértékadó (reprezentatív) vízmérlege

A távlati terv készítésénél 1985. évre a Duna vízgyűjtő országai között a következő leegyszerűsített valószínű vízkészletmegosztást tételeztük fel:

— a vízgyűjtő felső részén elhelyezkedő országoknál olyan vízkészlet- megosztást vettünk figyelembe, amely szerint az alapvízkészletből legfeljebb 50%-ot tartanak vissza. A vízkészlet átadott részének további 50%-át (azaz az országba belépő alapvízkészlet 25%-át), valamint a Magyarországon keletkező többletvízhozam 50%-át tovább kell engedni a vízgyűjtő alsó részén elhelyezkedő országok vízhasználatai számára,

— az 1985. évi külföldi vízhasználatokat, tekintettel azok kommunális és ipari jellegére, 150 m3/s vízvisszavezetéssel csökkentve vettük figyelembe.

Magyarország természetes, 80%-os tartósságú vízkészletét az augusztusi mértékadó időszakra vonatkoztatva 2386 m3/s-ra becsültük. A redukált természetes vízkészletet {2 Qaug.so% — Qm) kereken 1210 m3/s-mal vettük számításba.

A valószínű vízkészletmegosztás és külfödön visszavezetett víz figyelembevételével meghatározott külföldi vízhasználatok igénye 870 m3/s— — 150 m3/s = 720 m3/s. (Duna, Dráva 584 m3/s; Tisza 136 m3/s, összesen 720 m3/s.)

Az így meghatározott redukált természetes vízkészlet Magyarországon hasznosítható részét, kereken 500 m'Vs-ot (1210 — 720 = 490 m3/s) az alábbi vízkészletmódosító tényezők növelik:

tározott többlet (280 m3/s), a felszín alatti vízből származó (megfelelő tisztítás után) visszavezetett szenny- és használtvíz, valamint a bányavíz- bevezetés (58 m3/s).

Magyarország hasznosítható augusztusi mértékadó felszíni vízkészlete (alapvízkészletből levonva a külföldi vízhasználatok számára lekötött vízkészletet, növelve a módosító tényezőkkel), tehát kereken

1970-ben 1160 m3/s

1985-ben 830 m3/s.

Ha a nemzetközi vízkészletmegosztási elvekről konkrét megállapodás jön létre, a hasznosítható vízkészlet nagysága változhat.

1970-ben a redukált természetes vízkészlet Magyarországon hasznosítható részét a hazai tározások — tározótavak, emeltszintű halastavak, me- dertározások, mint azt a 4—10. táblázatban bemutatott 1970. évi országos vízmérleg szemlélteti — 31 m3/s-mal növelik.

Állóvizek esetében tartósan hasznosítható (dinamikus) vízkészletről csak természetes túlfolyás, vagyis a párolgást meghaladó mértékű vízbevétel (csapadék -j- hozzáfolyás) esetén lehet szó. A sokévi átlagos túlfolyásnak megfelelő vízkészletet azonban csak akkor lehet teljes egészében hasznosítani, ha a tavat teljes (sokéves) kiegyenlítésű tározómedencévé alakítják át. A túlfolyás ilyen mértékű szabályozása általában nagy mértékű víz- szintingadozásokkal jár. Valójában tehát ennek az elméleti vízkészletnek csak viszonylag kis hányada (a Balatonra elvégzett részletes elemzések szerint mintegy 15—25%-a) hasznosítható.

157