Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.8 Magyarország mértékadó (reprezentatív) vízmérlege

képletből adódik, ahol Qaug.8o% a hosszú időszak augusztusi napjainak 80%- ában elért vagy meghaladott természetes vízhozam, Qm a mederben hagyandó vízhozam; k az egység területéről kilépő, b pedig a szomszédos belföldi egységről belépő vízfolyások száma. Az összegezést valamennyi be- és kilépő szelvényre ki kell terjeszteni. Qr(K) a vízkészletnek külföldön lekötött része.

Tájékoztatásul bemutatjuk, hogy az egyes országok milyen módszerek szerint állítják össze vízmérlegeiket.

1. Csehszlovákiában a reprezentatív* összesítő mérleg a legelterjedtebb, ebben a vízfolyások vízkészletét a 364 és 355 napos tartósságú vízhozamokkal jellemzik.

2. Franciaországban általában a konkrét** vízmérleg alapján járnak el, a vizsgált terület éghajlati viszonyaitól (óceáni, mediterrán stb.) és a fővízhasználat jellegétől (hőerőmű, üdülőhely ivóvízellátása stb.) függően más és más, 30—60 nap vízhozamértékeinek a felhasználásával.

3. Lengyelországban a vízmérlegnek jóformán minden változatát alkalmazták. Üjabban a vízgazdálkodás 1961—1980. évi távlati tervében olyan konkrét vízmérleget dolgoztak ki, amelyben a vízfolyások vízkészletét az 1947—1960 közötti legszárazabb év, valamint egy vízben még szegényebb nyári félév hónapjainak havi középvízhozamaival jellemezték. Legutóbb — kísérleti jelleggel — olyan vízmérleg modellt dolgoztak ki, amely egy vízgyűjtőterület valameny- nyi jellemző mérlegszelvényére összeállított vízgazdálkodási idősorok meghatározta szimultán egyenletrendszerből áll, ebben a sok év havi középvízhozamai szerepelnek.

4. A Német Demokratikus Köztársaságban elsősorban a vízgazdálkodási hossz-szelvény és az összesítő vízmérleg alkalmazása terjedt el. Mindkettőnek a reprezentatív változatát részesítik előnyben. Üjabban a vízkészletgazdálkodási í’endszerek elvi megoldását szimulációs modellek alkalmazásával is kidolgozták.

5. Olaszországi gyakorlatban is a reprezentatív összesítő mérleg az alapvető. Az öntözési és vízerő hasznosítási tervek némelyikénél a 182 napos, egyébként pedig a 274 napos tartósságú vízhozamokkal szoktak számolni.

6. Romániában a vízhasználat jellegétől, időbeli változékonyságától függően mind a reprezentatív, mind a konkrét összesítő mérleget, sőt a vízgazdálkodási idősort is alkamazzák. Ez utóbbiban leginkább havi középvízhozamokkal vagy évi összeggel számolnak.

7. A Szovjetunióban és Bulgáriában a reprezentatív és a konkrét összesítő vízmérleg használata a legáltalánosabb. A vízfolyások vízkészleteként 15 évnél hosszabb időszak — meghatározott előfordulási valószínűségű, vagy egyes kiválasztott éveinek — havi középvízhozamai szerepelnek. Ha nagyobb biztonságra törekednek, akkor a Szovjetunióban olyan konkrét vízmérleget dolgoznak ki, amelyben egy vízszegény év egyetlen kritikus hónapjának nagy előfordulási valószínűségű vízhozamát szerepeltetik.

8. A KGST Villamosenergiaipari Állandó Bizottság 3. szekciója keretében a Duna komplex energetikai hasznosítására kidolgozott tanulmány az 1945/1959 közötti 15 év havi középvízhozamainak felhasználásával készült konkrét vízgazdálkodási idősort tartalmaz.

9. A KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete 6. számú témája azt az ajánlást tartalmazza, hogy három — egy téli, egy nyári és egy őszi — kritikus időszakra kell reprezentatív vagy konkrét mérleget kidolgozni: a télit az egész évben je* A mértékadó vízhozamértéket hosszú időszak adataiból számítják.

** Egy célszerűnek kijelölt múltbeli időszakban ténylegesen előfordult vízhozam- értékeket fogadnak el mértékadóul.

155