Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Vízgazdálkodás és hidrológia

fonódása miatt lényegesen nehezebb értelmezni és megállapítani a dinamikus vízkészletet valamely kijelölt területre vonatkozóan.

Valamely terület vízfolyásainak hasznosítható vízkészletét vizsgálva számos további tényezőt kell még figyelembe venni, amelyeket a

Kh =\Qdp — (Qrn + Qhf + Qa3)+ (Kt + Kb + Ks) + Kv (1—1)

egyenletben lehet összefoglalni (á hasznosítható vízkészlet nem természetes összetevőit K betű jelöli):

Kjj — az adott területen belül hasznosítható (a helyi vízigényekkel egybevethető) vízhozam,

Qdp — a terület határvonalán belépő és a területre hulló csapadékból származó kisvízi vízhozamok „p” előfordulási valószínűségű értéke a mértékadóul választott naptári időszakban (évszakban, hónapban, dekádban),

Qm — a mederben hagyandó minimális élővízhozam,

Q/,f — a vízrendszer felsőbb területein hasznosított (vagy jövőbeni hasznosításra lekötött) vízhozam,

Qha — a vízrendszer alsóbb területein hasznosított (vagy jövőbeni hasznosításra lekötött) vízhozam,

Kt — a vizsgált területen, vagy a vízrendszer felsőbb részein levő (vagy tervezett) tározómedencékből biztosítható vízhozam,

Kb — a bányákból szivattyúzott vízmennyiségből a vízfolyásokba jutó vízhozam,

Ks — a vízfolyásokba visszavezetett használt, illetve szennyezett vízhozam,

Kv — a szomszédos területekről (vízrendszerekből) átvezetett (átköny- velt), vagy a szomszédos területekre (vízrendszerekre) átvezetett vízhozam.

Az (1—1) képlet tényezőinek esetenkénti megállapításához a hidrológiai ismereteken és adatokon kívül műszaki, gazdasági és jogi megfontolások is szükségesek.

Állóvizek esetében a hasznosítható dinamikus vízkészlet csak természetes lefolyású tavak esetében értelmezhető.

Ha lefolyás nélküli (zárt vízrendszerű) állóvizekből történik vízfelhasználás, az állóvíz természetes vízháztartási egyensúlya megbomlik és az állóvizek statikus készlete az új egyensúlyi állapot beálltáig — a vízután- pótlódás és a vízkivétel mértékétől függően — fokozatosan csökken vagy emelkedik.

A különböző átlagos vízállásmagasságok (statikus vízkészletek) esetében kialakuló vízháztartási egyensúlyi állapotokról és potenciálisan hasznosítható vízkészletekről az állóvizek vízháztartási jelleggörbéi nyújtanak tájékoztatást. Példaképpen az 1—3. ábra a Fertő tóra vonatkozó vízháztartási jelleggörbéket mutatja be.

12