Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.5 A vízhasználó ágazatok áttekintése
A legtöbb iparágban és termelési folyamatban megengedhető a vízszolgáltatás bizonyos mértékű korlátozása (legkevésbé a hőerőműveknél) anélkül, hogy ez a termelési értéket számottevően csökkentené. Ez abból is következik, hogy a korszerű technológiát, szakszerű és takarékos víz- gazdálkodást alapulvevő víznorma is tartalmaz némi biztonsági tartalékot. A vízigény kielégítésének, illetve a vízhiány tűrésének vizsgálatakor különbséget kell tenni a frissvíz- és az ismételt felhasználás esetén jelentkező pótvíz-igény között. Míg frissvíz-ellátás esetén a termelési érték rendszerint nem csökken, ha 15—20%-os korlátozást vezetnek be, addig pótvízellátásnál a vízigény 5—10%-os korlátozása is kedvezőtlenül hat a termelésre. Ennél nagyobb korlátozás már gátolja az alapvető termelési folyamatokat és egyes gépegységek vagy üzemrészek leállításához vezethet. A hőerőművek különleges helyzetet foglalnak el a vízkészletgazdálkodásban. 1970-ben a villamosenergia-ipar mind a frissvizet, mind a teljes vízforgalmat tekintve 73%-ban részesedett az ipari vízigényből, ill. ipari vízforgalomból. Ha az erőművek termelése vízellátási nehézségek miatt csökken, ez az általuk energiával ellátott termelőhelyek egész sorát érinti. Ezért a hőerőművek vízigényének kielégítését mindig nagy biztonsággal tervezik. Külön meg kell említeni, hogy a szennyvizek bevezetése, illetőleg szükséges mértékű hígítása jelentős vízmenyiséget köt le, amely az egyre növekvő ipari használt vizek kibocsátásával mind számottevőbb tényezővé válik a vízmérlegben. Bár ennek számszerű meghatározása még egyértelműen nem megoldott, jelentős mértékben érinti az iparfejlesztéssel kapcsolatos telepítéspolitikát és a vízmérleget. Erről részletesebb tájékoztatást ad a 4.6 fejezet (A vízminőség szerepe a vízkészletgazdálkodásban). Az ipari víz minőségéről meg kell említeni, hogy az általában nem ellenőrzött minőségű, de a legtöbb iparágban külön követelményeket kell kielégítsen. így pl. a sörgyártásban, a gyógyszergyártásban szigorú előírások szabályozzák a kémiai összetételt, vagy pl. a hűtővizek, kazántápvizek keménységét. 4.53 Az öntözött területek vízellátása Az öntözésre berendezett terület 1970-ben 450 ezer ha, 1985-re a távlati tervek legalább 1 millió és legfeljebb 1,4 millió ha öntözött területet irányoznak elő. Az öntözés vízigénye 1970-ben 215 ms/s, 1985-ben pedig előreláthatólag 300 m3/s, illetve 370 m3/s lesz. Az öntözővízigény 95%-a a felszíni vízkészletet terheli. Az évi vízhasználati idő 10,51-106 másodperc. Az öntözővízigény nem állandó, hanem évről évre változó mennyiség, amelyet elsősorban a csapadékviszonyok szabnak meg. De változik a vízigény a tenyészidőn belül is. Az öntözés vízigényének meghatározását számos körülmény befolyásolja. Növény- és talaj féleségenként az öntözési módtól, a természeti viszonyoktól, mint a legfontosabb tényezőktől függ. Számos kutatás alapján átlagos időjárási viszonyokra, hazai körülményeinkre kidolgozták az öntözési normákat [30/1964. (V. É. 13.) OVF számú utasítás], A normatáblázat tartalmazza az öntözési idénynormákat, m3/kh dimenzióban és az öntözési vízsugár 24 órás csúcsértékét 1/s/kh értékben. Néhány jellemző értéket a 4—2. táblázat mutat be. 108
