Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
4. A vízmérleg - 4.5 A vízhasználó ágazatok áttekintése
4—16. ábra. Budapest vízfogyasztásának óránkénti ingadozása Érdekes összehasonlításra ad alapot a 4—16. ábra, amely a főváros egy nyári átlagos napjának és egy kánikulai napnak vízfogyasztását mutatja. Az átlagos nap óracsúcsa 30 ezer m3, a csúcsfogyasztási nap maximuma 42 ezer m3/óra vízfogyasztást eredményezett. A vízkészletgazdálkodás elsődleges fontosságú törekvése a lakosság indokolt vízigényének minden időben, tehát teljes biztonsággal, korlátozás nélküli kielégítése. Ez sorrendben minden más vízigény kielégítését megelőzi [Vízügyi törvény 8. § (1)]. A lakosság indokolt vízigénye a helyi viszonyoktól és szokásoktól, az életszínvonaltól, a kulturális-szociális ellátottság fokától, a lakások korszerűségétől, műszaki felszereltségétől és más tényezőktől függ. Az OVF 34—61. R. sz. szabvány szerint az ivó- és ipari vízszükségletek lakástípusok szerint megadott vízszükségleti irányértékei: Lakóépületek belső vízvezeték nélkül, közös csapoló helyekkel 40— 60 1/fő/nap Lakóépületek belső vízvezetékkel és vízöblítéses W. C.-vel 60— 80 1/fő/nap Lakóépületek belső vízvezetékkel, W. C.-kel és fürdőszobákkal 100—125 1/fő/nap Korszerűen berendezett melegvízzel ellátott épületek 150—200 1/fő/nap 106
