Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. Vízgazdálkodás és hidrológia
gazdálkodás a természetes vízháztartás és a hidrológiai viszonyok feltárását, nyilvántartását teljesebb körűen és egységes összefüggésben teszi közvetlen gyakorlati feladattá. A természeti kincsek között a víznek kiváltságos a helyzete. A kőszén, az olaj, és a földkéreg más hasznos ásványai statikus készletek, vagyis pótlódásukról, újratermelődésükről legfeljebb geológiai időméretekben lehet szó. A folyók, tavak és a felszínközeli víztartó rétegek vize viszont dinamikus készlet: folyamatosan pótlódik, rövidebb-hosszabb időszakonként rendszeresen megújul. A vízkörforgásból származó utánpótlódás és a statikus készletek folyamatos megújulásának mértéke a felszíntől mért mélységgel általában csökken és a nagyobb mélységben elhelyezkedő víztartó rétegek készletének hasznosítása általában a statikus készletek csökkenését — hosszabb idő távlatában esetleg a készlet elapadását — jelentheti. A m:5-ben kifejezett statikus készletet, mint az adott időpontban, vagy hosszabb időszak átlagában tározódott vízmennyiséget, a folyók, állóvizek és a felszín közeli víztartók esetében is lehet értelmezni.* A felszíni és a felszín közeli víztartók (vízfolyások, állóvizek, és a legfelső víztartó rétegek) statikus készlete még a nedves éghajlatú területeken is csak néhány százaléka a teljes statikus készletnek. Ezek a készletek azonban a vízkörforgás révén folyamatosan pótlódnak és viszonylag gyorsan megújulnak. Hasznosításuk tehát általában nem csökkenti számottevően a statikus készletet. Dinamikus vízkészletnek nevezzük valamely víztartó, vagy terület természetes utánpótlódásának az időegység alatti többnyire m3/s-ban, vagy m3/évben kifejezett mértékét, amely hosszú időszak átlagában és nagyobb területre vonatkoztatva többnyire megegyezik a természetes vízfelhasz- nálódás (párolgás, lefolyás és elszivárgás) mértékével. (Ellenkező esetben a statikus készlet fokozatos felhalmozódása, vagy elapadása következik be.)** A vízkészletgazdálkodás hidrológiai adottságainak feltárása során mind a statikus, mind a dinamikus vízkészletet ismernünk kell. E két érték hányadosaként számítható az átlagos vízkicserélödési idő, amely a víztartók vagy vízgyűjtőterületek fontos vízgazdálkodási jellemzője. A vízkicserélödési idő a alakú összefüggéssel számítható. (Vízfolyások esetében a Qstatikus a mederben a vízfolyás teljes hosszában egyidejűleg tározható középvízi készletet, * Folyók statikus vízkészlete alatt azt a vízmennyiséget értjük, amely a közepes vízállásnak megfelelő vízszint mellett — a forrástól a torkolatig, vagy meghatározott hosszúságú szakaszon — a folyó medrében elfér. ** Folyók esetében a potenciális dinamikus vízkészlet a sokévi átlagos vízhozammal jellemezhető. 10
