Dégen Imre: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

4. A vízmérleg - 4.4 A vízigény és a vízszolgáltatás biztonsága

Ezek a határértékek a következők:

1. a korlátozás nélküli időszakok tartóssága, tartama az összidőtartamhoz viszonyítva, az összidőszaknak az a hányada, amelyben nincs korlátozás

0,7 <; d <: 0,95

2. a kiszolgáltatható vízhozamok viszonya a vízigényhez képest, illetve a vízkorlátozás mértéke a norma szerinti vízigényhez képest

0,8 ^ k £ 1,2

3. a korlátozás nélküli időszakok száma, vagy ismétlődési gyakorisága a vizsgált időtartamon belül

0,75 ^ D <; 0,85.

A hárommutatós vízmérleg-minősítés módot ad annak előírására, hogy a vízhasználatok (optimális) vízigényét

a) korlátozás nélkül ki lehessen elégíteni, vagy legfeljebb 20%-kal kelljen korlátozni,

b) hosszabb időszak augusztusi időtartamának 70—95%-ában, de

c) csak az egyes évek 75—85%-ánál kisebb hányadában, azaz az évek 15—25%-ában, tehát mintegy 4—6 évenként, átlagosan 5 évenként fordulhassanak elő a mértékadó augusztusi időszakban korlátozások.

Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor a vízmérleg passzív, de ha ennél kisebb mértékű a vízhiány, illetve nagyobb mértékű a vízbiztosítottság, a vízmérleg aktív vagy egyensúlyi.

Ilyen módon például megállapíthatjuk, hogy valamely vízigény a vizsgált időszak tartamának 80%-ában elégíthető ki, a legnagyobb korlátozás mértéke nem lehet nagyobb, mint a norma szerinti vízigény 80%-a és a vizsgált időszak — pl. az évek — legfeljebb 20%-ában, tehát minden ötödik évben lehet számolni vízkorlátozással.

A vízmérleg sémája az igény és a vízkészlet tartósság függvényében — a 4—13. ábra szerint — felrajzolva jól szemlélteti az igények kielégíthető nagyságát és időtartamát, a vízmérleg egyensúlyi helyzetére jellemző eseteket.

Az ivóvízhasználatok vízhiány-tűrése — mivel ezek vízigényének gyakorlatilag teljes kielégítésére kell törekedni — elvileg 0 vagy legfeljebb 1—2%. Az egyes ipari vízhasználatok vízhiány-tűrése általában 0—5%, de az üzem jellegétől, népgazdasági fontosságától, a vízhiányból eredő károktól függően tág határok között változhat. A mezőgazdasági vízhasználatok átlagos vízhiány-tűrése 20%.

A vízhasználatok vízhiány-tűrése — nyilvánvalóan — befolyásolja a vízellátó berendezések (vízgazdálkodási létesítményrendszerek) kiépítési kapacitásának meghatározását, különösen akkor, ha nemcsak a vízkészletek, hanem a vízigények is jelentősen változnak az időben (elsősorban a mező- gazdasági vízhasználatokat — öntözőtelepeket, halastavakat —' ellátó vízgazdálkodási i’endszerek esetén). A kiépítési kapacitás meghatározása ilyen esetekben bonyolult feladat. A számítás során figyelembeveendő tényezőtől