Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 2. A vízgazdálkodás tárgya és fogalma
gazdaságtan tudományterületének kapcsolata révén elősegítik a vízgazdálkodás természeti feltételeinek összehangolását a társadalom szükségleteivel. A gazdasági törvények egy-egy gazdasági ágazatban nem különböznek az adott termelési mód általános törvényszerűségeitől, de minden ágazatnak vannak bizonyos természeti, technológiai, társadalmi sajátosságai, amelyek a politikai gazdaságtan által feltárt gazdasági törvényszerűségek megjelenési formáit módosítják, sőt külön ágazati társadalmi-gazdasági jelenségeket eredményeznek. Ez az ágazati gazdaságtanok (ipargazdaságtan, építésgazdaságtan, agrárgazdaságtan, közlekedésgazdaságtan stb.) elvi alapja. Az ágazati gazdaságtanok népgazdasági, mikroökonómiai szinten vizsgálják és elméletileg tárják fel az adott ágazat termelőerői és termelési viszonyai fejlesztésének közgazdasági feltételeit (gazdaságosság, jövedelmezőség, árpolitika, munkaerő-gazdálkodás stb.). Az üzemgazdaságtan, mint jellegzetesen mikroökonómiai ismeretanyag az üzemi folyamatok és tevékenységek gazdaságtana, jórészt a vállalatok, üzemek, műhelyek és munkahelyek gazdasági tevékenységével (tervezés, szervezés, gazdaságosság, pénz- és anyaggazdálkodás, üzemi termelési funkciók, árpolitika stb.) foglalkozik. A vízgazdálkodás szűkebb értelemben, a gazdasági-műszaki vonatkozások előtérbe helyezésével mint ágazati gazdaságtudomány fogható fel, amelynek ismeretanyaga — a vízgazdálkodás sajátos természeti és műszaki feltételei között — a politikai gazdaságtan törvényeire támaszkodva vizsgálja a vízzel összefüggő jelenségeket. A vízgazdálkodás azonban ebben a sajátos értelmezésben sem fogható fel kizárólag gazdasági tudományként, hanem műszaki-gazdasági, mérnök-gazdasági tudománynak tekinthető. A politikai gazdaságtan alkotó fejlődése és differenciálódása megy végbe a szocializmus fejlődésének abban a szakaszában, amikor a túlközpontosított tervutasításokon alapuló irányítást felváltja a népgazdasági tervezés és a piaci hatások érvényesülésének összekapcsolása, a gazdasági részfolyamatok szabályozása közvetett gazdasági eszközökkel (nyereség, ár-, hitel-, adópolitika, vállalati és egyéni anyagi érdekeltség). Ezúton mindinkább lehetővé és szükségessé válik a gazdasági folyamatok objektív összefüggéseinek konkrét, részletes feltárása és azok felhasználása a társadalom érdekében, nemcsak a népgazdaság összességét tekintve, hanem az egyes gazdasági ágazatokban is. Az ágazati gazdaságtanok egyike, a víz gazdaságtana (hidroökonómia) egyfelől a vízgazdálkodás fejlődése, másfelől a közgazdaságtudományok differenciálódása során jött létre. A víz gazdaságtana, a szocialista termelés végső célja, a társadalmi szükségletek lehető legkedvezőbb kielégítése 32
