Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
A) A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai - 2. A vízgazdálkodás tárgya és fogalma
Vannak olyan nézetek is, hogy a vízgazdálkodás azoknak a termelő tevékenységeknek, munkafolyamatoknak az összessége, amelyek eredménye, terméke a társadalmi szükségleteknek megfelelően előállított víz. Ez a meghatározás a víz mint használati érték előállítása érdekében kifejtett termelőtevékenységgel azonosítja a vízgazdálkodást, ami annyiban helytálló, hogy a vízgazdálkodási tevékenységek legáltalánosabb végeredményét fejezi ki, de a fogalmat leszűkíti csupán a termelési folyamatra és annak termékére; ez viszont nem határozza meg a tevékenység alapvető társadalmi célját és más lényeges elemeit. A magyar gyakorlatban jelenleg általában használt meghatározás szerint a vízgazdálkodás a természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló tervszerű tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység. Ez a meghatározás kiterjeszti a vízgazdálkodás fogalmát a társadalom és a víz kölcsönös kapcsolatának tervszerű szabályozására irányuló tevékenységek összességére. A vízgazdálkodás fogalmi körébe sorolja a tudományos és műszaki funkciókon túlmenően a vízgazdálkodással összefüggő gazdasági és igazgatási tevékenységet is. Л vízgazdálkodás célja: 1. A társadalom víz iránti igénye és a természetes hidrológiai adottságok közötti eltérés kiegyenlítése egy meghatározott térségen belül. 2. A víz előállítása, feltárása, termelése, elosztása, a felhasználás helyére vezetése és elvezetése a növekvő szükségleteknek megfelelő mennyiségben és minőségben, időbeli és térbeli eloszlásban. 3. Az élővilág, a társadalom anyagi és kulturális javainak megóvása a víz káros hatásaitól. A vízgazdálkodás mint tudomány és mint a vízzel összefüggő gyakorlati műszaki-gazdasági-igazgatási tevékenység szervezésének és irányításának rendszere széles körű ismeretanyagot ölel fel. A gazdálkodás fogalmának lényege, bármilyen tevékenységre irányuljon is: a gazdasági műveletek céltudatos megszervezése a rendelkezésre álló anyagi javak és a munkaerő ésszerű, gazdaságos felhasználásával, a célok (eredmény) és a tevékenység (eszközök) legkedvezőbb viszonyának megteremtése vagy a legkisebb ráfordítással, vagy a lehető legnagyobb gazdasági eredmény elérésével a ráfordítások meghatározott szintje mellett. Ebből következik, hogy a vízzel való gazdálkodásban a víz elsősorban mint gazdasági tényező szerepel. Ezért a „vízgazdálkodás” mint tudományos diszciplína, mindenekelőtt a víz és a társadalom összefüggéseit, a víznek a gazdasági és társadalmi életben betöltött funkcióját vizsgálja. 30