Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
Bevezetés
gazdasági fejlődés folyamatával, a műszaki és tudományos haladással. A vízkészletek feltárása, kitermelése, alkalmassá tétele a felhasználásra anyagi tulajdonságainak átalakítása, a fogyasztás helyére szállítása és elvezetése, a szennyvizek tisztítása, a vízkészlet és a vízigény egyensúlyának létrehozásához, a vizek kártételeinek elhárításához szükséges művek építése és üzemelése, bonyolult munkafolyamatok révén valósul meg, és jelentős társadalmi ráfordítást igényel. Meg kell különböztetnünk tehát a természet adta, potenciálisan hasznosítható készletet — amely műszakilag akkor lenne kiaknázható, ha annak gazdasági korlátok nem szabnának határt — a gazdaságosan hasznosítható vízkészlettől. A potenciális készlet hasznosításának lehetőségeit éppúgy, mint a potenciálisan elhárítható vízkár elleni védelem feltételeit a műszaki lehetőségek, a szakmai ismeretek és a megfelelő szervezettség mellett mindinkább az e célra rendelkezésre álló anyagi javak és felhasználásuk hatékonysága határozzák meg. A vízgazdálkodás tehát egyfelől gazdálkodás a vízkészletekkel, mint természeti erőforrásokkal, másfelől gazdálkodás a termelőerőkkel, a munkaerővel és anyagi javakkal, amelyeket a természetes vízviszonyok átalakítására felhasználnak. A közgazdasági szemlélet előtérbe kerülése a vízgazdálkodásban a fejlődés szükségszerű követelménye. Az váltotta ki, hogy a vízgazdálkodás fejlesztése, a szükséges művek létrehozása, és a vízgazdálkodási termelőfolyamatok jelentős és egyre növekvő anyagi-műszaki eszközt és élőmunka-felhasználást igényelnek. Ezek társadalmi hasznosságának elbírálása és legkedvezőbb hatékonyságú felhasználása megköveteli a tudományosan megalapozott közgazdasági elemzést. A közgazdasági elvek és módszerek behatolnak a műszaki tevékenység mindennapi gyakorlatába és annak mindinkább meghatározóivá válnak. Halaszthatatlanná vált a növekvő társadalmi ráfordítások és a várható eredmények viszonyának elemzése, a következetesebb törekvés a lehető legnagyobb gazdasági eredmény elérésére a legkisebb ráfordítással. Miként a gazdasági életben általában, a vízgazdálkodásban is mind jelentősebbé vált a műszaki-gazdasági műveletek céltudatos megszervezése, a célok (eredmény) és a tevékenység (eszközök) legkedvezőbb viszonyának kialakítása, a rendelkezésre álló anyagi javak és a munkaerő ésszerű, gazdaságos felhasználásával. Hazánkban a gazdasági reform bevezetése a népgazdaság minden területén meggyorsította a közgazdasági szemlélet térhódítását. Az új gazdasági mechanizmus előtérbe helyezte a gazdasági hatékonyság érvényesítését, az értékviszonyok, közgazdasági szabályozó eszközök alkalmazását 12
