Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

XXVII. A P1ROSSZEMŰ KELÉKRŐL, CSELLÉKRŐL, A KÜSZÖKRŐL, KÜLLŐKRŐL ÉS A RÉTI CSÍKRÓL Hátra van még, hogy a piros szemű kelékről (másképp: vörösszárnyú keszeg), a csellékről, küllőkről és a réti csíkokról is mondjunk valamit. Elsőnek a pirosszemű keléket említettük, melyek szélességük miatt a keszeggel rokon fajba tartozónak tűnnek; valójában azonban csellék (?), melyeket a németek „Lauben'-nak hívnak* Hihetetlen sok van belőlük Magyarországon. Korábban a Fertő tóban annyit fogtak, hogy kádszám vitték házról házra. Sokan a tűzön szárított cselléket edényekbe rakták, mely eledelt a sziléziaiakhoz is eljuttatták. Nem tudom azonban miért, de három év óta egyet se lehet már belőlük fogni a Fertő tóban. A pirosszemű keleket a németek „Rotaugen"-nak nevezik. Gesner „rutilo"-nak, pirosszárnyúaknak keresztelte el őket uszonyuk szép piros színe miatt. A cselléknek két fajtája van: a „Reislauben" és a „Windlauben". Formára megegyeznek, csupán színben különböznek. Az „alburnus" (küsz) egy apró, ezüstös színű halacska, németül „Weissfisch", „Scbneiderfisch", magyarul „fejérhal". A „gobio caninus" (fenékjáró küllő és felpillantó küllő), nálunk gobhal, a németeknél „Hundfisch", sajátos halfajta, kicsi ugyan, de jellegzetes színével a barna kutyákhoz hasonlít. A már korábban bemutatott, folyókban élő menyhalnak van egy „tüskés" és egy „kiásható" változata. (Széljegyzet: magyarul „csík".) Mindkettőt nevezhetjük „lampreta"-nak is. A „tüskés" a folyókban is előfordul, de a „kiásható" csupán csak a lápos, iszapos helyeken. Akkorára nőnek, hogy a menyhalaktól alig maradnak el. Különben ízük édeskés, és ecetben vagy olajban megfőzve a legfinomabbak. Üvegben nagyon sokáig elélnek. Vannak, akik hosszú üvegben higanyos előrejelző helyett időjóslásra tartják. A palack vizébe egy kis finom homokot tesznek, persze nagyon finomat, aztán beleteszik a réti csíkot. A papírt, mellyel lekötik, átszur* Egyeztethetetlen; talán a pírosszárnyú koncérral azonos; a nálunk honos fürge csellé húsa kesernyés ízű 6í