Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

gig a víztükör felett marad és szinte a két partot egybekötő sövénynek látszik. Közbe?i a hajtók lejjebb mennek annyira, a?ni becslésük szerint reményeiknek és várakozásuknak megfelel. Aztán meztelenül belépnek a folyóba és annak teljes szélességében láncot alkotva lassan, lépkedve megindubtak fölfelé. Egyesek kezében pózna, inasokéban dorong van, melyekkel folyamatosa?? haladva, árral szemben űzik a halakat. Mások a partról kavicsok és kövek vízbe hajigálásával segítik a hajtást. Amikor aztá?t a háló közelébe érnek, varsákat tesznek le, mögöttük szünet nélkül taposva a vizet, a halak visszaszökését megakadályozzák. Az ily módon részben a hálóba, részben pedig a varsákba rekedt halakat végül nagy boldogan kézzel kiszedik. XXI. A TAVI HALAK HALÁSZATÁRÓL A tavakban ugyanúgy halásznak, mint amikor a folyókat elterelik. Nálunk ugyanis nagyon gyakori a kisebb folyók vizének elterelése. Ahol a halászok észreveszik, hogy a meder ágakra szakad, ott a folyó elterelésével próbálnak halat fogni. Tudniillik amelyiket eme folyó ágak közül halba?? leggazdagabbnak gondolnak, abba sűrűn erős karókat vernek, ezek elé deszkákat tesznek keresztbe, majd gyeptéglával és hasonló tömítő anyaggal gátat emelnek, hogy az eddig erre folyó összes vizet a meder lezárásával végül is a másik ágba kényszerítsék. Mielőtt azonban ezt tennék, úgy, ahogy a fentebb már leírtuk, a hajtó legények a halakat távolabból az árral szen?ben a lecsapolásra kiszemelt folyóágba terelik, és ennek végén, ahol a két meder újra találkozik, közepes gátat építenek, nehogy midőn fent a víz útját elzárják, a vízzel együtt a halak is elszökjenek a halászat helyéről. Az ily módon bezárt halak, miután leeresztik róluk a vizet, gyakra?? olya?? mennyiségben kerülnek szárazra, hogy már nem is halászni, hanem begyűjte??'? kell őket. így a mélyedésekben vagy üregekben még az a néhány se tud meglapudni a?télkül, hogy a rejtőzködőt föl ne fedeznék. Mert mindjárt ott teremnek néhányan, akik a rejtekben meghúzódott botokkal az odatartott varsákba piszkálják. Ez persze folyóbéli halászat; de térjünk át ezen bevezetés után a tavak és mocsarak halainak a halászatára.