Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

A magyarországi halakról és azok halászatáról

XVlll. A MENY H ÁLRÓL A menyhalnál ugyanezt látjuk. Ezeket legalább annyira vonzzák a rejtett üregek, mint a martiakat és őket is lépre csalja a varsa. Nagyon sok fajtájuk él. Fogtak már fakókat, gesztenye, fehér, bíbor és zöldes színűeket. Nagyra megnő, ezért a legtovább élő halnak tartják. Szálkák nincsenek benne, hacsak nem számítjuk ide a hát gerincből leágazó rövidke csontocskákat. Különben kellemes, édeskés és jóízű hal. Ugyanezt elmondhatjuk a csíkfélékről, a gobhalakról, bucókról, a kölöntékről, és a fejeshalakról, meg a hegyi patakok egyéb apró halacskáiról. XIX. A CSÍKHALAKRÓL, GOBHALAKRÓL, BUCÓKRÓL ÉS FEJESHALAKRÓL A réti csíkot fölösleges leírni. Mindenki tudja, milyen jeles, milyen nagyszerű és mennyire hasznos. Atniyi van belőle nálunk, hogy hihető, miszerint havonkénti ivással szaporodnak. Merítőhálóval és gyalommal* fogják őket, de legsikeresebben varsával. Ugyanígy fogják a gob h álakat is (fenékjáró küllő és felpillantó küllő)** (széljegyzet: Keresse, magyarul Gobhal), melyeket valamiféle hasonlóság alapján sokan fiatal pérhalaknak véltek. Tévesen azonban, hiszen ezek ujjnyi nagyságot csak ritkán haladják meg: ugyanakkor nagyon ízletesek, különösen mikor tele vannak ikrával. Ausonius a „Mosella"-ban azt írja, hogy április és május hónapban a legjobbak: „Tu quoque flumineas inter memorande cohortes, Gobie, non maior geminis sine pollice palmis, Prae pinquis teres, ovipara congestior alvo Propexique iubas imitatus gobio barbi." („A folyókban élő seregek között megemlékezem rólad is, gob hal, Nem vagy nagyobb, hüvelykujj nélküli két tenyérnél; Ikrát bőséggel nevelő kerekded hasaddal És lecsüngő szakálladdal formázod a márnát.") * A csíkot nem lehet gyalommal fogni! ** 10-15, illetve 9-10 cm-es halak