Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)
A magyarországi halakról és azok halászatáról
Ezeknek a halaknak a nagyságáról jogaimat alkothatunk magunknak abból is, hogy Herodotos a cetekhez, Strabo a delfinekhez, Aelianus a tonhalakhoz hasonlítja őket. A nálunk fogott viza hat, nyolc, tíz, sőt néha még több mázsás, és tíz, tizenkét, vagy még ennél is több láb hosszú. (Széljegyzet: 1. András vizákat ajándékozott Henrik császárnak lásd Bonfini Decad.lI.Libri ll.p.i 1 IV. A VIZA VONULÁSÁRÓL Ennyit a régi forrásokból, erről a furcsa, kóborló halról. Tény ugyanis, hogy tengeri hal és a víz édessége csalja fel a Dunába. így ír erről Sambucus az „Emblémák!'-ban: ,, Ingens e Ponto piscis defertur in 1st rum, Husonem vulgo Panuonis or a vocat." (A Fekete-tengerből hatalmas hal úszik fölfelé a Dunán, melyet Pannónia népe rendesen vizának nevez.) Nem tudom, hogy ott, ahol szívesen tartózkodnak, telelnek-e. Vannak ugyanis, akik úgy hiszik, hogy egy meghatározott időben csoportba verődnek és útra kelnek; hozzánk árral szemben felúsznak, majd újra távoznak. Ha ez így igaz, akkor a jég alól való halászásuk csak a torkolat tájékán képzelhető el. Ahol egyszer már megállapodtak, azt a menedéket úgy megkedvelik, hogy a folyó egyes szakaszainak ugyanazon a részén többet fognak ki belőlük. Felúsznak aztán egész Komáromig, nagy ritkán még feljebb is, de csuda számba megy, ha Pozsonyban fognak, miként az, emlékszem, 17 / ç-ben történt. Akkor ugyanis a pozsonyi balászok kifogtak két vizát és ugyancsak kettőt a bécsiek is, nem különösen nagyokat, de nem is a legkisebbeket. Annak okául pedig, hogy a Duna medrének miért éppen a jobb oldalán vonulnak, az érdeklődőknek egyesek az ottani vizet, mások a víz medrét jelölik meg. Mint ahogy a halászok is vagy a mélyebb vízre, vagy pedig az iszapos mederre fogják. Az meg, hogy hozzánk is feljut, állításuk szerint azért van, mert félnek a hegyes orrú kecsegéktől; s hogy üldözőik elől elmenekülhessenek, megválnak a csapattól, és sok bolyongás után térnek hozzá vissza. Mindenesetre félénk természetű halak, melyek a hegyes orrú kecsegék bökdöséseitől, mit azok az orrukkal és
