Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684–1749-ig; A magyarországi halászatról (Vízügyi Történeti Füzetek Különkiadás Budapest, 1984)

Bél Mátyás élete és munkássága

Mivel pedig a szűk és keskeny bejáratú öblöt képező folyómeder a várat úgyszólván átkarolta, az öböl bejáratánál ásott árok, amikor azt vízzel árasztották el, a két mederszakaszt úgy kötötte össze, hogy egy nehezen bevehető szigetet hozott létre. Erről tanúskodnak a sánc egykori nyomai is, amennyiben nem építették olyan erősre, mint ahogy azt egy ilyen nagy terület védelme megkövetelte volna. Az öbölnek ui. csak az egyik belső, északra eső szögletébe épült a vár, melyet az ott betorkolló Körös is véd, és nagyon mély árokkal vették körül. Különben a törökök is keményen védték. Ma már semmi más nem maradt belőle, csupán a sáncok romjai és bennük Károlyi Sándor gróf nemesi udvarháza. Ugyanennek az öbölnek a többi részét az egykor oly híres, ma azonban jelentéktelen kisváros, délen pedig nádas foglalja cl." Csongrád Egykor város volt, most falu, de még mindig őrzi ősi privilégiumait, bár semmi hasznukat sem veszi, figyelemre méltó azonban, hogy az egész megye tőle nyerte nevét. A Tiszának ugyanabban a kanyarulatában fekszik, mint a vele azonos nevű vár, melyhez nyugatról épült, elegendő és jó termőfölddel, és lakói mégsem elég jómódúak; mintha csak elhanyagolnák a földek gondos művelését. Katolikusok és magyarok, új és erős templomuk van, mivel azonban a pesti és kun falvaktól távol esik, a katonák gyakori és hosszan tartó szállításának terhe erősen visszaveti őket. Kedves Olvasó! Idézetekkel illusztrálva méltattuk Bél Mátyás fő művének, a „Notitia Hungáriáé novae historico-geographica"-nak eredetiségét, szépségét és jelentőségét. A halászathoz kapcsoltan megemlítettük a kéziratban fennmaradt, lefordítatlan, de néprajzi szempontból rendkívül érdekes és fontos könyvét is, a „De re rustica Hungarorum"-ot. partján lakó dákokhoz vitt, és melyet azokban a régi titokzatos időkben a kóbor jászok építettek ki és erősítettek meg. Anonymus a „Septem Ducum historia"-ban (Tomo I. Scriptor. Rev. Hungar. Cap. XL. p.26.) a név eredetéről másképpen vélekedik: „surungrad"-nak mondja, ami tulajdonképpen „ezurn-grad", vagyis „Fekete Vár".