Deák Antal András: A háromszögeléstől a Tisza-szabályozásig. (Források a vízügy múltjából 10. Budapest, 1996)

III. BEVEZETÉS A HÁROMSZÖGELÉS GYAKORLATÁBA - BEVEZETÉS A HÁROMSZÖGELÉS GYAKORLATÁBA

Nem tanácsos ugyanis nagyobb területet befogni, mint amelynek a felrakandó fixpontjait még tisztán be tudjuk mérni. Mivel pedig a szögek leolvasásában elkövetett tévedések az egyenlő oldalú háromszögek oldalaira vannak a legkisebb befolyással, a terület bejárásánál sem időt, sem fáradságot ne kíméljünk, és a felveendő területet, amennyire lehetséges, olyan háromszögekre osszuk fel, melyek az egyenlőoldalúaktól kevéssé térnek el. Lásd: Tobias Mayer: Geom. pract. II. rész, 207.§. és a többi. Joan. G. Zobel úr az "Anleitung zum genauen Triangulieren mit dem Messtische" című művében azon a véleményen van, hogy a háromszögelési hálót derékszögekből kell létrehozni. Rendben van, fogadjuk el, hogy a derékszög alatt kimetszett szögekben keletkezett tévedések bizonyos feltételek mellett a szemben lévő oldalra kisebb kihatással vannak, mint az egyenlő oldalú háromszögeknél; ha azonban abból indulunk ki, hogy a derékszögű háromszögek oldalának a függőlegesek természetéből kifolyólag mindig csökkennie kellene, míg az egyenlőoldalúaknái ellenkezőleg, mindig egyenlőek maradnak márpedig ahhoz, hogy a háromszögelést megbízhatóan folytathassuk, ez elengedhetetlenül szükséges -, továbbá ezeknél a gömbi eltérés számítására (13.§.) nem feltétlenül van szükség; óva intek azonban mindenkit, hogy a Zobel úr féle háromszög-hálózat kialakításánál az 5. ábrát normának vegye, és véleményét (lásd 19.§.) ossza. Általában a megfigyeléshez kiválasztott szögek pontjaiban és a megmért bázis mindkét végében fa gúlákat állítunk, melyek a háromszögelési rendszernek alappontjai lesznek, vagyis elsőrendű pontok, azután a többi, jobban kiemelkedő tárgyat, miként a tornyokat, oszlopokat stb., mint másodrendű fixpontokat, ezekből kell meghatározni. Lehetséges az is, és némelyek szokták is alkalmazni, hogy elsődleges pontként tornyokat választanak; amellett, hogy a gúlák ezeknél valóban alkalmasabbak, a következő érvek szólnak: 1. A gúlákat arra a pontra építhetjük, amelyet a háromszögelési rendszer megkíván. 2. A torony csúcsa - csak ezt mérhetjük be -, excentrikus. A szögek központosításánál azonban feltételeztetik, hogy a torony csúcsával egyetemben ugyanazon függőleges vonalra esik; ami ha nem így van, hibaforrás lehet. 3. A vízszintes távolságok kiszámításánál (11.§.) a jel csúcsán a csúcsnak a műszer helye feletti magasságát be kell jelölni, ami a tornyok esetében nem egykönnyen oldható meg. 4. A műszernek a tornyokban gyakran nem találni megfelelő helyet. Az, ami a gúlákkal szemben a tornyok mellett szól, az a magasságuk, mivel távolabbról is láthatók, és a környező alsóbb rendű fixpontok belőlük könnyebben bemérhetők; míg a környező hegyek gyakran lehetetlenné teszik a gúlákból a mélyebben fekvő területekre való rálátást. Azok tehát, akik akár önként avagy kényszerűségből tornyokból végzik méréseiket, igyekezzenek mind önmaguk számára, mind pedig a műszer számára megfelelő helyet találni. Ha például a torony ablakában a fal keskeny vagy nem elég magasan van, költséget nem kímélve vagy megemeljük azt, vagy pedig a torony ablakának falához egy vastagabb gerendát kell erősíteni.