Deák Antal András: A háromszögeléstől a Tisza-szabályozásig. (Források a vízügy múltjából 10. Budapest, 1996)
III. BEVEZETÉS A HÁROMSZÖGELÉS GYAKORLATÁBA - VÁSÁRHELYI PÁL ÉS A MAGYARORSZÁGI FOLYÓFELMÉRÉSEK (TANULMÁNY)
Műszertechnika - a felmérések tárgyi feltétele A páratlanul nagy vállalkozáshoz a személyi feltételeken túl a másik nagyon fontos tényező, a megfelelő műszerezettség, szerencsére ugyancsak adva volt. A XIX. század elejére ugyanis a műszertechnika olyan nívóra jutott, hogy a kezdetben Angliában, Németországban, majd Bécsben vásárolt műszerekkel a szintezéseket, vízsebességméréseket megbízhatóan el tudták végezni. Ezzel egyidőben Magyarországon is megindult a finommechanika fejlődése. A terepi térképfelvételek legfontosabb eszköze a XVIII. és a XIX. században a mérőasztal volt, melyhez elsősorban a célzásra szolgáló dioptrás vonalzó tartozott. Az azimut és magassági szögek mérésére a szögtárcsát (graphometer, ill. cirkumferentor) használták. A vízrajzi felvételeknél nélkülözhetetlen szintező műszerek a XVIII. sz. vége felé terjedtek el szélesebb körben. Az ausztriai központú hatóságok és az Institutum GeometricoHydrotechnicum az osztrák gyártmányú műszerek (Starke-, Voigtländer-, Kraft-gyártmányú mérőeszközök) beszerzését szorgalmazta. A XIX. század első évtizedeiben azonban már a magyarországi műhelyek gyártmányai is megjelentek. A XIX. sz. elején a szintező műszerek még gyakran csak dioptrás célzóval voltak ellátva. Az 1830-as években azonban már a távcsöves szintezők terjedtek el. Tökéletesítésükhöz a magyar vízmérnökök is hozzájárultak. Huszár Mátyás pl. a szintező csavar speciális rendszerét szerkesztette meg. Az 1830-as évektől aztán a grafométert és a cirkumferentort felváltotta a teljes osztott-körű teodolit. A magyarországi mérnökök többnyire Breithaupt (Kassel), Starke és Kraft (Bécs) gyártmányú teodolitokkal dolgoztak. A hazai gyártók közül legismertebbek voltak Rössel Tamás és Nuss Antal. A tökéletesített műszerek birtokában átfogó koncepció alapján mérnökcsoportok által végzett "mappáció" 44 1821-ben kezdődött meg, bár az uralkodó már 1818-ban kiadta az erre vonatkozó utasítást. Előbb a Körös-völgyet mérték fel, majd a Duna, végül a Tisza mappációja következett 45 . A mappációs mérnökök munka közben A folyók vízrajzi térképezése alkalmával először háromszögelést végeztek, amelynek célja a szintezéshez szükséges helyszínrajzok összeállítása volt. Viszonylag magas helyen jelölték ki a mérés kezdőpontját (hasonlítósík), és ettől kiindulva előre-hátra leolvasással állapították meg az egyes pontok relatív magasságát. Szintezték a partot, a víztükröt és az árteret is. A munkákról szintezési jegyzőkönyvet vezettek 46 . Figyelmük kiterjedt a vízsebesség-mérésekre is 47 : "A sebességmérések által lehet egyedől a le folyó víz mennyiségét megtudni, mivel itten nem elegendő a víz lejtőségét és keresztvágását tudni, mert a víz az árok különféle részeiben, és annak majd minden mélységeiben más és más sebességei foly, szükséges tehát ezt egyenként felmérve számolni, és így az egészet kiszámítani" írja Huszár Mátyás. 48 44 A folyókról a felmérések során minden jellemző adatot igyekeztek begyűjteni. Vízjárását megfigyelték, árterét, pontos folyásirányát térképre vitték, kereszt és hossz-szelvényeket készítettek, valamint mélység, szélesség és vízsebességméréseket végeztek. 4 ' Barth a Lajos: A reformkor felmérési műszerei. Kézirat. 46 Vízrajzi értekezés - Huszár Mátyás leírása a Körösvidékről. Gyula, 1985.13.o. (Dóka Klára bevezetője). 47 Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945). Bp. 1986. 8 Huszár Mátyás 1829. jan. 20-án kelt jelentése az Országos Építési Igazgatóságnak - MOL C 128. Dir. in hydr. et aed. Duna 1829. 264.
