Deák Antal András: A háromszögeléstől a Tisza-szabályozásig. (Források a vízügy múltjából 10. Budapest, 1996)

III. BEVEZETÉS A HÁROMSZÖGELÉS GYAKORLATÁBA - BEVEZETÉS A HÁROMSZÖGELÉS GYAKORLATÁBA

BE = R ( 1 \ ) . c?-<p - sin c?-<p ) 2 \ J c és a nevező első tagjával mind a számlálót, mind pedig a nevezőt elosztva: tg BE=R.C számlálót is és a nevezőt is beszorozva, valamint a nevező második tagját elhanyagolva, és a C = — -t véve, ahol az A az A pontnak a B ponttól való távolságát jelöli, megkapjuk R végül, hogy a 6. ábra. Ahhoz, hogy a helyeknek a tengerszint feletti magasságát meghatározhassuk, szükséges, hogy a háromszöghálózat legkevesebb egy pontjának a magasságát ismerjük. Ezt pedig vagy a barométerrel történő mérések által, vagy pedig a szintezéssel, avagy a következő módon kaphatjuk meg. Legyen a B pont, melyből a tenger felszíne kellőképpen látható, ebben a B pontban megfigyeljük a vízszintes távolságot ZBG = tang C. Ha tehát a cp szög a fénysugarak törése miatt korrigált zenitális távolságot jelzi, akkor Be = R -—

Sin

^ I és mivel vp = 90 + C, következőleg V sinw Be = R 1 - cosC cosC 2Rúr\ cos C C 2 R

C

2 • 2i« sin 1", C C A távolság = 5', így 5'= w =90 + C , 16 16 £'-90 (£'-90)

2 ahonnét C = —— es Be = R — .