Deák Antal András (szerk.): A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi-iratok katalógusa. (Források a vízügy múltjából 7. Budapest, 1990)
BEVEZETŐ Az simult évtizedekben újrafogalmazott Széchenyi-kép sokoldalúságát érzékeltetik a napjainkban dicséretes folyamatossággal napvilágot látö visszaemlékezések, naplók, drámák, esszék, és más tanulmánykötetek. Nagy példányszámban újra hozzáférhetővé váltak az életmű fontos részét alkotó könyvek. A kép teljességéhez azonban ugyanúgy hozzátartozik a Széchenyi szellemi hagyatékát hordozó hatalmas kézirat, levél, és feljegyzástömeg, amelynek megismerése számos uj elemmel gazdagíthatja a reformkorról és Széchenyi közéleti munkásságáról szóló ismereteinket. Ma már közismert tény, hogy a hazai vizszabályozások fejlődése mennyit köszönhet Széchenyi fáradhatatlan szervező munkájának. Amikor a Magyar Vizügyi Múzeum 1973-ban megkezdte működését,a vizügyi vonatkozású Széchenyi emlékek összegyűjtése is napirendre került. Azon meggyőződésnek megfelelően, hogy az iratmásolatok ugyanugy őrzik a tartalmi információt, mint az eredeti példányok /sőt, az eredeti esetleges megsemmisülése után a kópia forrásértékűvé is válhat!/, a Múzeum akkori gyűjteményében az egyebek mellett a Széchenyi iratok másolatai szerepelnek döntő súllyal. A gyűjtemény fejlesztésében jelentős, minőségi változást a soproni Storno-féle Széchenyi archívum anyagának 1978-ban történt megvásárlása jelentett. A megszerzett, főleg dokumentációs anyag számos, mindeddig publikálatlan kéziratot tartalmaz. Az iratok zöme a "Gróf Széchenyi István hagyatékából" bélyegzőt viseli, de hogy miként kerültek a Storno-család birtokába, azt ma már az egyes daraboknál nehéz nyomonkövetni. Annyi tény, hogy Stornoék már a mult század vógén elkezdték gyűjteni a Széchenyi személyére vonatkozó nyomtatványokat, és más emlékeket, s nekik köszönhető, hogy a nagycenki kastély 1945-ös feldúlása után a szétszórt irat-