Dávidné Deli Matild - Winter János: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

1. A vízgazdálkodás

1885- ben megalkották az egységes vízjogi törvényt, amely alapja lett a további fejlődésnek.

1886- ban Péch József az Országos Vízrajzi Szolgálatnál a távirati vízállás-, csapadékjelentések rendszerét vezette be.

1894-ben születik meg az első hazai vlzerőhasznositásl javaslat.

1900-ban jelent meg az első törvény az öntözéses gazdálkodás elterjedésének elősegítése érdekében.

A XX. század elején megkezdték a soroksári Duna-ág rendezési munkálatait, a téli kikötők építését és folytatták a Duna szabályozását.

1908-ban a folyók szabályozási munkálnak 20 éves programja készlilt el. Ez volt az első hosszabb Időre szőlő munkaterv. Végrehajtását az első világháború (1914-18) akadályozta.

A háború után éplllt meg a soroksári Duna-ág felső torkolatánál a vízbeeresztő és hajózsilip, az alsó torkolatnál a hajózsilip és az 1956-ban elpusztult tasi vizerőtelep.

1929-ben az uj viszonyoknak megfelelően újabb 15 évre terjedő vízi beruházási program készült.

A 20-as években Sajó Elemér (1870-1934) fáradozott sokat vizeink fokozottabb kihasználása érdekében. 1937-ben született meg az un. Öntözési Törvény és az Országos Öntözésügyi Hivatal.

Az Országos Ontözésügyi Hivatal működésének 11 éve alatt elkészítette az Alföld öntözési tervét, és ennek megvalósítása érdekében megépült a Békésszentandrási duzzasztómű, a Hortobágy-Berettyó főcsatorna árvizkapu- ja, a tiszafüredi és hódmezővásárhelyi öntözőrendszer, és a Kelet főcsatorna 25 km-es szakasza.

A második világháború ismét megszakította az építést, és a felszabadulás után először a helyreállítás munkái Indultak meg. Uj alkotásokra is sor került: megépült a tlszakeszi szivattyútelep, és a hozzátartozó öntözőcsatorna, A további évek során megépült a tlszalökl vízlépcső (1950-54) és a hozzá csatlakozó .Keletl_főcsatorna teljes (100 km) hosszúságban.

Megépült a főváros vízellátásának javítása érdekében a felszíni vízkivétel. Dunaújvárosnál 60 m^-es szivattyútelep létesült az ipari víz biztosítására. A tiszai második (kiskörei) vízlépcső a lakosságnak, mezőgazdaságnak stb. vízigényét figyelembe véve létesült.

A vízgazdálkodás országos jelentőségének növekedése tette szükségessé a vízügyi hatóság felállítását. Ezek a következők voltak: 1948-50 Országos Vízgazdálkodási Hivatal; 1950-53 a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium árvizvédelmi és Folyamszabályozási Főosztálya, valamint a Földművelési Minisztérium Kultúrmérnöki és Belvízvédelmi Főosztálya; 1953-70 Országos Vízügyi Főigazgatóság, végül 1970-től az Országos Vízügyi Hivatal.

9