Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
ni a vizsgálatokat. A későbbiekben azonban, magasabb fokú szabályozás esetén már szükséges a sztohasztikus alapú vizsgálatok elvégzése is. A tározás nagyon fontos a lefolyásszabályozásnak nemcsak a mennyiségi, hanem minőségi szempontjából is. A tározókkal például változtatni tudjuk a viz hordalék tartalmát, az oxigénháztartás elemeit és egyéb vízminőségi paramétereket. Továbbá a viz hőmérsékletét is tudjuk szabályozni, amely igen fontos kérdés a magasan fejlett vízgyűjtőkön. Valamely tározó hatását a vizhőmérsékletre a 3-22. ábra mutatja. Tételezzük fel, hogy a lefolyásszabályozást szolgáló tározó fölött hőerőmű működik. A szennyezett viz hőmérséklete elérve a tározót ósökkenni kezd. A tározóból kilépő viz hőmérséklete sokkal alacsonyabb lesz, mint a lefolyásszabályozás nélküli természetes vizhőmérséklet. Bizonyos távolságra tározó alatt a vizhőmérséklet azonban ismét eléri a természetes értéket. A szabályozási ut hossza alapvetően az évszaktól (tél vagy nyár) és attól függ, hogy a tározóból milyen mélységben vesszük ki a vizet. Egy adott rendszer optimális szabályozási intézkedéseinek kiedolgozására matematikai optimalizációs modellek dolgozhatók ki. A Tennessee folyó vízgyűjtőjén lévő tározókat ilyen célokra is használják. Kifejlesztettek egy modellrendszert e lefolyásszabályozási probléma megoldására (Wunderlich, 1974). A lefolyásszabályozás vízminőségi szempontjainak figyelembevétele lényegében módosíthatja a szabályozási görbét. A minőségi szabályozáshoz szükséges lehet bizonyos többlet tározó kapacitás. így a mennyiségi szabályozást kifejező görbe, amint a 3-23. ábrán látható, módosul. Az uj görbe az = g’(V) illetve = f’(V) függvényt fejezi ki. Ekkor a teljes szabályozáshoz szükséges V térfogat nagyobb, mint pusztán a mennyiségi 1üZ< IV1 szabályozáshoz szükséges V érték. Jlij Zi A tározás szerepe a lefolyás energia tartalmának szabályozásánál szintén nagy jelentőségű. A tározott viz potenciális energia tartalma valamely tározórendszerben az alábbiak szerint számítható: Í V. H Ei = ^ —W5- (3'30) ahol E. 1 H c- az i szintű lefolyásszabályozással tározott viz potenciális energiatartalma (kWh)- a viz fajsulya (t/m^),- az i szintű lefolyásszabályozásnál rendelkezésre álló, hasznosítható tározótérfogatu vízmennyiség (m^),- a tározórendszerben tárolt viz eredő súlypontja és a vízgyűjtő szabályozási (kifolyó) szelvényének szintje közti függőleges távolság (m),- 97 -
