Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

A harmadik esetben a feitöltés gravitációs utón lehetséges. A második esetben mind szivattyús, mind gravitációs feltöltésre lehetőség nyilik a tényleges lefolyási viszonyoktól függően.

Az összes emlitett módszer a vizgyüjtő egészére kiterjedő vizsgálatokon alapul. A teljes lefolyásszabályozáshoz szükséges tározőtérfogatot a szabályozási folyamat fejlődésének megfelelően lépésről-lépésre részletes vizsgálatok alapján lehet kialakítani, nem egy tározóval, hanem egy tározó rendszerrel. E tározórendszerek tervezési és üzemelési kérdéseit a 4. és 5. fejezet tárgyalja.

A fenti módszerek determinisztikusak. A gyakorlatban azonban, ahogy azt korábban emlitettük, a lefolyásszabályozás sztohasztikus folyamat. Bizonyos bizonytalanságokkal rendelkezik. Ezért a tározás első determinisztikus vizsgálata után tanulmányoznunk kell e folyamat sztohasztikus természetét és bizonytalanságait is.

A lefolyásszabályozási folyamatban a bizonytalanságok okait általában három csoportba sorolhatjuk (Benjamin-Córnell, 1970):

1. a természeti bizonytalanság, amely a sztohasztikus folyamat, a tényleges lefolyás és a vízigények természtében rejlő bizonytalanságot jelzi;

2. statisztikai bizonytalanság, amely a sztohasztikus folyamat paramétereinek becslési bizonytalanságait fejezi ki a korlátozott adatok következtében;

3. modell bizonytalanság, amely azt fejezi ki, hogy a sztohasztikus folyamat valamely valószínűségi modellje nem biztos, hogy az igazi modell.

A legtöbb lefolyásszabályozási folyamat annyira összetett, hogy még nem sikerült igazi modellt felépíteni, vagy más szóval a lefolyásszabályozási események soha sem követnek egy meghatározott modellt.

Ezért meg kell említenünk, hogy a szabályozás alapelemei, a szabályozott hasznosítható vizkészlet, a potenciális vízkészlet és a tározóban ténylegesen tározott viz mind-mind valószínűségi változók. Szabályozási tevékenységünk ezért minden időszakban bizonyos bizonytalansággal terhelt a természeti (pl. szivárgási veszteségek) és az emberi hatások (szabályozás hibái) következtében. Ez a bizonytalanság azonban a szabályozás fejlődése során csökken. E kérdés szemléltetésére tekintsük a 3-21. ábrát, ahol a potenciális vizkészleteloszlás-függvényeinek változása látható a tározók térfogatának és a szabályozás mértékének növekedésével összefüggésben. Mint a 3.31 fejezetben említettük, a tározőtérfogat növekedésével a potenciális vizkészlet szórása csökken.

A továbbiakban itt nem kívánunk részletekkel foglalkozni. A részletes elemzés az irodalomban található (Chow 1964, Cserrfirák és társai 1968). A lefolyásszabályozás kezdetén általában elegendő determinisztikus alapon végez- 94 -