Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
A vízkészlet-vizigény egyensúly három alapvető tényezőjének kapcsolata Amint azonban a 3-15. ábrából kitűnik, e kombinációs helyzetek nem függetlenek egymástól. A jellemzés szempontjából ezért elegendő egyet figyelembe venni. E célból a 4. kombinációs helyzet figyelembe vétele javasolható, amely a szabályozás szempontjából a legkritikusabb. Segítségével az egyensúly valószínűsége (P ), mint P (1) és P (K) együttes valószínűsége az alábbiak szerint jellemezhető: Pe(K,RK,I) = PE(K<RKéI) = f[p/I>RK/: (P/K<RK)J (3-14) Ha feltételezzük, hogy P (I) és P (K) függetlenek egymástól, akkor P (K, RK, 1) = P(I > RK) . P(K< RK) . (3-15) E E feltételezés számos esetben elfogadható, különösen akkor ha a vízigények területi "súlypontja" és a vízkészletek keletkezési helyének "súlypontja” meglehetősen távol esik egymástól, másszővai például a vízkészletek a vízgyűjtő felső részén keletkeznek, mig a vízigények elsősorban az alsó részén jelentkeznek. Továbbá e feltételezés elfogadása a vízigény szerkezetétől is függ, beleértve a minőségi szempontokat is, különösen, ha az összes vízigény nagymennyiségű higitóviz igényt is tartalmaz. Az említetteknek megfelelően tehát a vízkészletek és vízigények egyensúlya a vizgyüjtőfejlesztési folyamat bármely fejlődési szintjén vagy időpontjában 76 3-15. ábra
