Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

a bemenet és a rendszer természetétől (viselkedésétől) függ. A rendszer kimenetén jelentkező működési eredményt tényleges kimeneti értéknek is nevezzük (Churchman, 1968).

Technikai rendszereknél, matematikai modellel leirt rendszereknél stb. lehetséges, hogy a bemeneten és kimeneten jelentkező hatásokat valamilyen jelenség értékével jellemezzük. Gazdasági rendszerek be- és kimenetei is jellemezhetők többnyire értékek segitségével - ilyenek pl. a vállalat termelésének értéke, nyeresége (mint kimenet), felhasznált erőforrásainak értéke (mint bemenet). Számos hatás azonban nem kvalifikálható - igy pl. a tervezési rendszer kimenetéként jelentkező terv nem ''érték", noha számokat is tartalmaz. Ezért nevezhetjük a rendszeren áthaladó folyamatot a rendszer bemenetén "nyersanyag"-nak, a rendszer kimenetén pedig "termék" -nek.

A vízgazdálkodási rendszerre, mint egységes természeti, műszaki és gazdasági rendszerre általánosságban jellemző, hogy meghatározott periódusokban bemeneteket (például a hidrológiai folyamat eredményeként jelentkező lefolyást) fogad be és azt a szabályozó rendszer belső folyamatain keresztül, a természeti, társadalmi és gazdasági komplex hatásoknak megfelelően megváltoztatva, kimeneteket bocsát ki. A vízgazdálkodási rendszer alapvető bemenetelt, kimeneteit és visszacsatolásait a 3.10-ábra mutatja be. Mind a bemenetek, mind a kimenetek sztohasztikus jellegűek.

A hasznosítható vízkészletek csökkenése, a vízigények növekedése folytán a kis - és nagy térségek vízgazdálkodási feladatainak megoldása egyre több és bonyolultabb, mindinkább többcélú vízgazdálkodási létesitményrendszer létrehozását és működését igényli, amelyek a vízgazdálkodás teljes rendszerének fontos elemeit alkotják.

A vízgazdálkodás létesitményrendszer, továbbiakban vízgazdálkodási rend- szer kölcsönhatásban álló, okszerűen egymáshoz kapcsolt és egymástól függő elemek (természetes hidrológiai képződmények, mesterséges hidrotechnikai létesítmények, vízszállító müvek, tározók, irányitő müvek, vízhasználatok, szervezetek stb.) alkotta, általában nagy térségekre kiterjedő egységes egész (3-11. ábra). Az ábra mutatja valamely vízgazdálkodási rendszer általános földrajzi elhelyezkedését és kapcsolódását a természetes hidrológiai rendszerhez. Másszóval a létesítmények kombinációját szemlélteti, beleértve például a vízfolyásokon épült duzzasztókat és erőmüveket, az azokhoz kapcsolódó tározókat, vizkivételi müveket, vízszállító csatornákat stb.-f, amelyek együttesen alkotják a vízgazdálkodási rendszert.

Vízgazdálkodási rendszerre számos példa található hazánkban, de szerte a világon is. Az egyik legismertebb nagy rendszer hazánkban a Tiszalöki Vízgazdálkodási Rendszer (3-12. ábra), amely a Tiszántúl jelentős részének többcélú (öntözés, ipar, lakosság) vízellátását, a Körösvölgy vizpótlá- sát, vizpari üdülési és idegenforgalmi igények kielégítését, szennyvizelve- 64 -