Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

Figyelembe véve, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés által meghatározott vízigényeket számos természetes és mesterséges folyamat, tényező befolyásolja, és hogy ezek hatására a vízigények különböző értékeket vehetnek fel, nyilvánvaló, hogy a vízigények hasonlóan a vízkészletekhez szintén szto- hasztikus természetűek. A vízgazdálkodás és a hidrológia számos más egyéb tényezőjéhez (vízállás, vízhozam, vízkészlet, csapadék, stb.) hasonlóan, a vízigényeket szintén a valószínűségi elmélet alapján matematikai statisztikai módszerek segítségével jellemezhetjük (Csermák, 1968, Dávid, 1969).

A matematikai módszer alkalmazására egyfelől azért van szükség, mert az igényeket tudományos módszerrel kívánatos jellemezni, másfelől a vízigényt a valóságos jellemzőknek megfelelően kell összehasonlítani a vízkészlettel. A jellemzés során ezért a vízigényt is mint valószínűségi változót kell figyelembe venni.

Továbbiakban ezt a kérdést példaként a döntően öntözési igényt kielégítő vízgazdálkodási rendszerek esetén vizsgáljuk. Az öntözővizigény részletesebb vizsgálatára három körülmény hívja fel a figyelmet. E vízigénynek először a sztohasztikus természete nagyon nyilvánvaló, különösen a hazai kiegészítő jellegű öntözés esetén. Másodszor az öntözővizigény a teljes vízigény igen nagy részét teszi ki. Harmadszor az öntözés frissvizigényének jelentős része elfogyasztásra kerül.

Az öntözőrendszerek vizigény függvényének jellemzését elvégezhetjük egyfelől a vízfogyasztás ténylegesen észlelt, másfelől az elméletileg számított adatai alapján az öntözőrendszerek fővizkivételeire vonatkoztatva. Észlelt adatok mindössze csak néhány éves időszakra vonatkozóan állnak rendelkezésre Magyarországon. Elméletileg számított adatokat ugyanakkor a hidrometeorológiai tényezők észlelésére alapozzuk. Ezek azt fejezik ki, hogy mennyi lett volna az öntözési igény a vizsgált öntözőrendszerben a különböző években. Lényegében mindkét tipusu adat idősor formájában állhat rendelkezésünkre.

A napi vízigények idősorainak vizsgálata és az öntözés hazai tapasztalatai alapján, célszerűnek látszik az öntözési időszakot 3 periódusra osztani:

I. április 1-május 5, 11. május 6-augusztus 6, III. augusztus 6-szeptem- ber 30.

E három időszakra és egymástól független évek adataira végzett illeszkedés vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a napi vízigényt, mint valószínűségi változót normál eloszlás jellemzi (Dávid,1972). A 3-6. ábra mutatja például az 1968-as év három időszakára vonatkoztatott napi vízigényt a Tiszalöki Vízgazdálkodási Rendszerben. A rendszerben a vízzel ellátott terület ebben az évben 109 hektár volt. Az elméleti és tapasztalati eloszlás függvény közti eltérés nem szignifikáns 95%-os szinten.- 55 -