Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
ME - a mennyiségi Ml - a minőségi E - az energetikai paramétereket jelképezi. A szabályozás célja végsősoron az, hogy a ^ -t valamennyi paraméter vonatkozásában a vizgyiijtőfejlesztés során mindig egyensúlyban tartsuk. A vizkészlet-vizigény egyensúlya tehát a fejlődési folyamat valamennyi időpontjában valamennyi paraméter vonatkozásában egyensúlyt kell jelentsen. A vizgyiijtőfejlesztés folyamatában a vizkészletgazdálkodás szabályozó szerepe a szabályozás mélysége és terjedelme maga is folyamatosan változik, összhangban a fejlesztés egyéb feltételeinek, körülményeinek változásával. A fejlődés alacsonyabb fokán, amikor az egyedi vizhasználatok kisebbek a természetes vizkészletek legkisebb értékénél, a vizkészletgazdálkodás, mint szabályozó tevékenység meg sem jelenik. A vizszolgáltatásra irányuló döntést számos egyéb feltétel szabja meg, a viz szinte korlátlanul rendelkezésre áll. A vizkészletgazdálkodás szabályozása messze a döntési tér hátterében, mondhatnánk tudat alatt játsaódik le. Később a fokozatos fejlesztés első időszakaiban, amikor a természetes készlet hasznosithatő hányada bizonyos valószinüséggel áll rendelkezésre és az igények megközelitik, illetve elérik, esetleg túl is szárnyalják azt, a vizkészletgazdálkodás szabályozó szerepe fokozatosan előtérbe kerül. A szabályozás, addig amig a vizkészletek természetes tisztaságuak vagy nem sokkal rosszabbak annál, általában a térben és időben változó készletigény kapcsolat mennyiségi szabályozására irányul. A készlet-igény egyensúly alapvetően mennyiségi tartamú és a bizonytalanságok miatt nem csak a ^ = 0, illetve a = 1 értékekre szorítkozik, hanem ehhez tartozó + 10-20 százalékos sávra korlátozódik. A fejlődésnek ez a szakasza jól megfigyelhető hazánkban is. A vizkészletgazdálkodás mint vizügyi tevékenység az ötvenes évek második felében jelenik meg akkor, amikor vizgyüjtőterületeinken a vizgazdálkodás erőteljesebben megindult a fokozatos fejlődés utján. A szabályozás közel két évtizeden keresztül napjainkig az egyensúly mennyiségi paramétereire irányul. Az egyensúly feltételeként a 0,8 < < 1,2 sávot fogadjuk el, ahol tértől, időtől és K illetve 1 mennyiségétől függ (Dégen, 1972). A vizkészletek növekvő használata következtében jelentkező vizm inős égrom lás következtében azonban ma már szinte elemi igényként jelentkezik a vizkészletgazdálkodás szabályozó szerepének kiterjesztése a vízminőségi jellemzőkre is. Azaz a készlet-igény egyensúly nemcsak vizmennyiségi, hanem vízminőségi kérdés is. A helyi és a közeli vizkészletek kimerülésével pedig egyre nő a távoli és igy energiaigényesebb vizátvezetési, vizszolgáltatási megoldások köre. Ez fokozatosan előtérbe fogja hozni a vizkészlet-vizigény egyensúly energetika összetevőit is. Megállapítható tehát, hogy a vizkész- 38 -
