Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
2. A társadalmi-gazdasági fejlődés, a vízgazdálkodás és a vízgyűjtőfejlesztés összefüggései
A lefolyásszabályozás célja növelni a vízgyűjtő hasznosítható vízkészletét és csökkenti az ár- és belvízveszélyt. Ehhez általában nagy kapacitású gravitációs és szivattyús töltésű felszíni- és felszínalatti tározórendszereket magukban foglaló vízgazdálkodási rendszerek építése és üzemelése szükséges, amelyek fokozatosan kiterjednek a vízgyűjtő egész területére. Amennyiben szükséges, a hasznosítható vízkészlet bővíthető vizimport utján más vízgyűjtőről is. A lefolyásszabályozás mértékének növekedésével - figyelembevéve, hogy e tevékenység az egész vízgyűjtőre, valamint a nagy- és kisvízi szabályozásra is kiterjed - a vízkár- elhárítási tevékenységek közül az ár- és belvízmentesítés a lefolyásszabályozás keretében valósítható meg és így a fejlesztés során ott irányozható elő. Okszerű lefolyásszabályozással ugyanis az ár.- és belvizek veszélye nagymértékben csökkenthető. A vízszolgáltatás a társadalom vízigényeinek (frissvizigény és vizei- használás) tényleges kielégítésére szolgál. E tevékenység keretében létesítendők és üzemeltetendők a nagy térségi, többcélú vizszolgáltató rendszerek. Eredményeként tehát vízszolgáltató kapacitás jön létre, amely általában egyenlő a társadalmi-gazdasági környezet frissvizigé- nyével. Segítségével nyílik lehetőség a lefolyásszabályozás során hasz- nosithatővá tett vízkészletek tényleges hasznosítására. A vízkárelhárítás tulajdonképpen a szennyvízelvezetésre és tisztításra korlátozódik, mivel az ár- és belvízkár elhárítás - mint említettük - a iefolyásszabályozás keretében valósul meg. E tevékenység a szennyvízkibocsátás mennyiségének különböző mértékű tisztítására törekszik. A kibocsátott szennyvízmennyiségen belül külön értékelendő a tisztított, további felhasználásra alkalmas szennyvíz mennyisége. A környezetfejlesztés a vízügyi létesítmények és a természeti környezet harmonikus kapcsolatának kialakítását hivatott szolgálni. Célja a lé- tesitményrendszerek és a természeti környezet dinamikus egyensúlyban tartása. A vízügyi létesítmények építése és üzemelése ugyanis mindig kisebb-nagyobb beavatkozást jelent a természeti környezetbe. E tevékenység feladata az, hogy a beavatkozást követően a természeti környezetet okszerűen formálva, a létesítmény és környezete egyensúlyát újra, magasabb szinten hozzuk létre és tartsuk fenn. A vizgyüjtőfejlesztés elemeinek említett négy fő csoportja közti kapcsola- tok irányát, a folyamat elemzés sorrendjét ugyancsak a 2-2. ábra tünteti fel. Melyek a legfontosabb kapcsolatok és hogyan határozhatók meg? A legfontosabb kapcsolatok a társadalmi-gazdasági fejlődés és a vízigények, az előbbi és a rendelkezésre álló erőforrások és az alaptevékenységek között állnak fenn.- 28 -
