Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés

Ismerve a BK^.^ optimális megoldást, ezután a (4-33) egyenletnek

megfelelően meg tudjuk határozni a V tározótérfogatot, amely szeopt

rint célszerű a lefolyásszabályozási rendszert kiépiteni.

A bemutatott modell gyakorlati alkalmazásának szemléltetésére a következőkben egy tározőrendszer tervezésének leegyszerllsitett elvi példáját ismertetjük.

A példában vizsgált vizgyüjtőterület vázlatát a 4-13. ábra mutatja. Feltételezzük, hogy a vizsgált területen négy felszini vizhasználat van (a 3., 4.,

5. és 6. jelű szelvényben); a vízhasználók okozta esetleges vízhiányokat az

1. és 2. szelvényhez tartozó tározókban visszatartott vízből fedezzük. Feladatunk, hogy meghatározzuk a tározók térfogatát úgy, hogy a vizsgált vízgyűjtő vízhasználóinak vízigényeit teljes mértékben fedezni lehessen.

A felszini vízkészletet kétéves észlelési időszak napi középvizhozamaival jellemezzük.

BK^ = BK^ ^V|^(Az)J —►min. (4-34)

A példában szereplő vizgyüjtőterület helyszínrajzi vázlata- 176 4-13. ábra