Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés

értéke azt matatja, hogy a t-edik évben a vízgazdálkodás rendelkezésére állő tőke hány százaléka T(t)-nek. A Vt és W pedig azt adja meg, hogy a

t-edik évben a szakemberek és az energia (I)t-nek hány százaléka.

B/2. A rendszer állapotát leiró változók további négy csoportba oszthatók

1. Alapváltozók:

A p , q , r a nemzeti jövedelem, a népesség és a frissvizigény t-edik t t t

évhez tartozó %-os növekedési mutatója,

T(t), (L(t), I(t) a nemzeti jövedelem, a lakosság száma és a frissviz- igény.

Feltételezzük, hogy p£ és ismeretében r^ már közvetlenül számítható egy adott, időtől független r = r (p,q) függvény segítségével.

A T(t), L(t), l(t) mennyiségek a

Pt

T(t)= T(t-1) (1 + -y^-), (4-11)

L(t)= L(t-l.)(l + -y^-), (4-12)

r

I(t) = I(t-l) (1 + -yyy), (4-13)

formulákkal számítható.

2. A származtatott változók az alábbiak:

H(t) a vízellátás, Sz(t) a szennyvízkibocsátás, K^t) a tisztított szennyvíz mennyisége, K (t) a redukált potenciális vízkészlet. Az X a p,red t

lefolyás-szabályozás mértéke, (0-X -100), K (t) a hasznosítható vízkészlet. 1 "

Az u^ a vizelhasználási mutató, K^(t) a vizszolgáltatási kapacitás,

P(t) a rendelkezésre álló tőke mennyisége, Sa(t) a rendelkezésre álló szakemberek száma és E(t) a rendelkezésre álló energia mennyisége.

B(t) 3x3 tipusu mátrix, amely i-edik sorának k-adik eleme (l^j i, tó3) azt mutatja, hogy a t-edik évben az i-edik erőforrásból a k-adik alaptevékenységre mennyit fordítunk- 158 -