Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés

_ az i< j feltételt kielégítő kritériumok súlyának összege valamennyi kritérium súlyozott értékeinek összege

Azonosság esetén a sulyérték felét vesszük figyelembe. Minél közelebb álla c értéke 1-hez, annál inkább igaz az i <Cj feltétel.

A fentiek alapján a III. és IV. rendszer közötti egyezőségi index például az alábbi:

c(HI, IV) = (2+1+2+2+0+2+1+0+2+0+0+1) . (1/20) = 0,65

Hasonlóképpen számítható az alternatívák páronkénti összehasonlításából valamennyi egyezőségi index. Az igy nyert adatok az alábbi mátrixba rendezhetők:

C= c(i, j)

i

j

c(i, j)

(4-8)

Esetünkben ez az egyezőségi mátrix a következő:-0,70

0,95

0,70

0,95

0,30-0,98

0,75

0,95

0,05

0,02-0,35

0,55

0,30

0,25

0,65-0,73

0,05

0,05

0,45

0,27-A különbözőségi index meghatározásához valamennyi hatékonyságmérő értékelésére alkalmas lépték-tartományt kell felvenni, amely lehetővé teszi a kritériumok megítélése közötti különbségek összehasonlítását.

A lépték-tartomány meghatározásának egyszerű módja az, hogy minden kritériumra például maximálisan 20 pontig terjedő bizonyos pontszámot állapítunk meg (a 20-as szám nem befolyásolja az algoritmust és az egyezőségi index meghatározására szolgáló sulyozőszámok összege, illetve a különbözőségi index kifejezéséhez használt lépték-tartomány maximális értéke nem szükségszerű, hogy azonos értékű legyen). Így jutunk el a 4-6. táblázatban bemutatott lépték-tartományokhoz.

Látható például, hogy a föld és erdőhasználat az egyik fontos kritérium, de kritériumok közötti fontossága abból tűnik ki, hogy a megadott léptéktartomány, a legjobb és a legrosszabb megítélés között (10) mindössze fele a maximális megadható tartománynak (20). A fentiek alapján a külön- bözőségi index a teljes lépték-tartományra vonatkoztatott, nem egyező kritériumok tényleges megítélése különbségére eső lépték-tartományainak maximumával fejezhető ki:- 151 -