Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés

nye meglehetősen nagy. Energiatermelésre a rendszernek gyakorlatilag nincs lehetősége. A vizhiány valószinilsége magas.

A javasolt rendszerekben a hangsúly a hasznosítható vízkészletek növelésére, illetve az ismételt vízfelhasználásra keríllt. A viz szállítása és szétosztása a rendszeren belül alrendszerek segitségével valósítható meg. Ezek jelentős részét a már ma is meglévő rendszerelemek alkotják. Végső kidolgozásuk részletesebb vizsgálatok során valósítható meg.

6. A rendszer jellemzőinek rendezése a kritériumok szerint. Az előző pontban ismertetett rendszer jellemzőket a 3. pontban bemutatott kritériumok szerint a 4-4. táblázatban rendeztük. Ebben a költségeket és a veszteségeket egy kritérium foglalja össze, az összes várható költség.

A költségadatok a 4-3. táblázatból származnak, mig a veszteség adatokat a 4-2. és 4-3. táblázat alapján számoltuk. Az adatok rámutatnak a költségek és a veszteségek felcserélési lehetőségére. Az alternativ rend.- szerek rangsorolása végeredményben a 4-4. táblázatban felsorolt 12 kritérium alapján lehetséges.

7_ Alternativ rendszerek összehasonlítása. A 4-4. táblázat adatai alapján, az alternativ rendszerek rangsorolására és az alternatívák közötti választásra két módszert alkalmazunk.

Az elsőt, az alternatívák összehasonlítását a kritériumok lexikografikus rangsorolása alapján a 4-5. táblázat mutatja be. Ez a módszer a kritériumok szubjektív rangsorolását és az alternatívák kritériumonkénti sorolását foglalja magába. Segitségével megállapíthatjuk, hogy az öt rendszer közül négy esetén nem könnyű a választás, mivel a kritériumok összességét tekintve majd mindegyik rendelkezik kedvező és nem kedvező helyezéssel. Az V. rendszer - úgy tűnik - nem megfelelő, mivel alapvetően gyenge.a költségekkel és a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos első két kritérium, valamint több egyéb kritérium szempontjából.

E módszer alapján a döntés objektivitása tovább nem fokozható.

Ezért egy kifejezőbb módszert a több-kritériumu algoritmust, az ELECTRE-t (értékelés és választás a valóságnak megfelelően) is alkalmaztuk (Benayoun és társai, 1972). Alkalmazását egyszerűsége és az a tény indokolja, hogy hasznossága már sok esetben bebizonyosodott (Roy, 1971,1973). A módszert alkalmazásán keresztül ismertetjük.

A kritériumok és az alternativ rendszerek jellemzőit szemlélve a 4-4. táblázatban látható, hogy egyik alternativ rendszer sem jobb egyértelműen az összes többinél. így nem domináns változatokból álló rendszer csoporttal állunk szemben, amelyben az egyes alternatívák közti különbség értékelésénél az eltérés bizonyos mértéke elfogadható a domináns kapcsolat hangsúlyozása mellett. Más szóval azt mondhatjuk, hogy valamely j rendszer akkor kedvezőbb az i rendszernél (i < j), ha j- 147 -