Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés

májában) és a feladat a költségek minimalizálása. Az előbbiekben bemuta­tott elvi módszer az utóbbi esetet szemlélteti. Ezt a tipusu elemzést akkor használjuk, amikor a változók pénzben kifejez- hetők. Ha azonban pénzben nem kifejezhető változóink is vannak, például környezeti hatások, természeti szempontok változása, vízminőség romlás, Udtllési célkitűzések, stb., akkor a költs ég-hatékonyság elemzést kell hasz­nálnunk. A költség-hatékonyság elemzés egyfelől arra irányul, hogy feltárja a költ­ségekhez vagy készlet-szükségletekben jelentkező különbségeket az egy vagy több célt befolyásolni képes különböző alternatívák esetén, másfelől a jövedelmezőségi hatásokat vizsgálja (Carpenter, 1970, Chaemsaithong- Duckstein-Kisiel, 1973). A költség-hatékonyság módszer nem más, mint egy program hatékonyságá­nak és költségeinek összehasonlító vizsgálata valamely más programhoz vagy program változóihoz viszonyítva. Valamely program hatékonysága vagy hasznossága általában a program következményeinek egy halmaza, amelyek a használók szempontjából jelentősek és amelyek mérhetők vagy nem mérhetők. Költségként a személyek, eszközök, berendezések, anya­gok és egyéb tényezők azon számszerűsíthető költségeit vesszük figyelem­be, amelyeket felhasználunk a program működéséhez. A több dimenziós "hatékonyság” kifejezés jelzi azt, hogy nem vagyunk képesek minden gaz­dasági tényezőt számszerűsíthető egységekben kifejezni. E jellemző szem­pont miatt a költség-hatékonyság vizsgálat úgy tekinthető, mint a műszaki- gazdaságtan kiterjesztése vagy úgy, hogy a költségjövedelem elemzés a költs ég-hatékonyság vizsgálattal kerül kiegészítésre a fejlődés során. A költ­ség-hatékonyság vizsgálatok a költség-jövedelem elemzéstől abban külön­böznek, hogy (1) bizonyos alapvető célkitűzéseket adottnak tételeznek fel, (2) nem tesznek kísérletet arra, hogy az összes eredményt pénzben fejezzék ki. Továbbá, nem az optimális, azaz zárt matematikai eljárással meghatá­rozható legjobb, hanem a szubjektív-megítéléseken is alapuló legésszerűbb alternatívát határozzák meg, figyelembe véve a nem számszerüsithető té­nyezők hatását. Az általánosított költség-hatékonyság elemzést először KazanOwski (1968) vezette be. A költség-hatékonyság elemzési mód alkalmazása során a mód­szertant továbbfejlesztették. Ez eredményezte a költség-hatékonyság elem­zése azon előnyeit, amelyek a döntéshozatal során hasznos segítséget nyúj­tanak. Lehetővé teszi ugyanis annak vizsgálatát, hogy a módszer feltételei és logikája hogyan illeszkedik a feltételek kritikájához. Vízzel és más ter­mészeti kinccsel kapcsolatos problémák terén való alkalmazás esetén a módszer az alábbi lépésekben foglalható össze (Ko-Duckstein, 1972). 1. A rendszer által kielégítendő vagy közelítendő kívánatos célok megfogal­mazása.- 125 -

Next

/
Thumbnails
Contents