Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

amellyel alapvetően tudjuk igény oldaláról szabályozni a készlet-igény egyensúlyt.

Ennek teljesítésére számos miiszaki lehetőség kínálkozik. A termelési technológiák vizsziikségletének, vizelhasználásának csökkentése, az un. viztakarékos technológiák bevezetése, a vizforgalmi rendszer hálózati veszteségeinek csökkentése. Ezek az I mennyiség csökkentése irányába hatEj

nak. A vizforgatás, az ismételt vízhasználatok fokozásávaz az I érték

F

csökkenthető, mivel adott I mennyiség esetén az I hányadot növelhetI R

jiik. Az Ip azonban nem csökkenhet az 1^ + SzV érték alá nyilvánvalóan,

mivel a rendszer működéséhez minden ciklusban a vizelhasználást pótolni kell. Az SzV mennyiség pedig a szennyvíztisztítás fokozásával csökkenthető.

A felsorolt alapvető műszaki intézkedések azonban körültekintő technológiai, gazdaságpolitikai vizsgálatokat igényelnek. Az öntözésben például az esőz- tető öntözési mód bevezetése a felületi öntözéssel szemben vitathatatlanul viztakarékosabb és kevésbé munkaerőigényes, azonban sokkal költségesebb (beruházás és üzemköltségben egyaránt) és sokkal inkább energia igényes illetve pazarló. Nyilvánvaló, hogy egy-egy öntözőtelep esetén e kérdések nem annyira élesek, de ha egy nagy vízgyűjtőn való elterjesztés a kérdés, akkor e gazdaságpolitikai elemzések feltétlenül szükségesek.

Hasonló a helyzet például a villamos energiatermelés hütővizigénye esetén.

A hűtési technológia megválasztásánál nyilvánvaló alapvető a frissvizigény mennyisége. E szempontból legkedvezőtlenebb a frissvizhütésü technológia, mert itt a legnagyobb az Ip és nagy a hőszennyezés veszélye. Léghütés azonban költségesebb, több az energiaigénye és a hőszennyezés a másik környezeti elemet, a levegőt terheli. így több erőmű telepítése esetén ezek már nemcsak vizigényszabályozási technológiai kérdést jelentenek, hanem gazdaságpolitikai megfontolásokat igényelnek.

A vizigényszabályozás gazdasági intézkedései alapvetően a viz árának és az érintett vízgazdálkodási létesítmények szubvencionálási, támogatási rendszerének megállapításához kapcsolódnak. A viz árának, dijának, a szennyvízbírság nagyságának növelésével, a dijak szerkezetének változtatásával (pl. az átalánydíj helyett a fogyasztót mennyiség utáni dij bevezetésével) a frissvizigény befolyásolható. Erre vonatkozóan Szesztay, 1976 ismertetett részletes vizsgálatokat.

A társadalmi intézkedések alapvető fontosságúak. Arra kell irányuljanak, hogy a társadalom minden rétegében a vízzel való takarékos és hatékony gazdálkodás feladatát mindenki magáénak érezze és lehetősége szerint tegyen is érte. Ez komoly társadalmi tudatoformálást igényel. Ebből a szempontból kiemelkedő fontosságú az iskolai oktatás és a tájékoztatás szerepe.- 110 -