Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása

meg kell határoznunk. Az ésszerű környezet fejlesztés szempontjából vizsgálandók ezek előnyei és hátrányai. E szempontokat a vizgazdálkodási rendszerek tervezése és üzemeltetése során messzemenően figyelembe kell vennünk.

3.33. A hasznosítható vízkészlet meghatározása

Az elmondottakból következik, hogy a hasznosítható vízkészlet számszerű meghatározása a lefolyásszabályozás mértékétől, azaz a vizgyüjtőfejlesz- tés állapotától függően változó.

A lefolyásszabályozás viszonylag alacsonyabb fokán, a fokozatos szabályozás első időszakában, amikor a tározott térfogat nagysága a teljes lefolyó víztömeghez képest még nem számottevő, a hasznosítható vízkészlet meghatározásának alapja valamely mértékadó időszak természetes lefolyásának meghatározott valószínűségű értéke. A hasznosítható készlet tartalma ilyenkor még nem víztömeg, hanem mértékadó értéket tükröző vizsugár érték.

Ekkor a hasznosítható vízkészletet az alábbi összefüggéssel állapíthatjuk meg (Dégen, 1972): ,

KH = Ve ' (Qm+CW + <WKszl+Ksz2> ± Kv

(3-31)

ahol K - a mértékadó időszakban hasznosítható vízkészlet (m /s)

H- a vizsgált szelvényhez tartozó valamely meghatározott tar- tősságu vagy valószínűségű természetes vízhozam (m^/s)- a mederben hagyandó vízhozam (m^/s)

m

Q , Q - a vizsgált szelvény felett, ill. alatt lekötött vízhozam (m /s)

<f

K

t

Kt

K

K

K

szí

sz2

3- tározásből származó többlet vízkészlet (m /s)

■’ 3- bányavízből eredő többlet vízkészlet (m /s)

3- települések szennyvize (m /s)

3- ipari szenny- és használt víz (m /s)

3- más területről vagy területre átvezetett vízhozam (m /s).

A hazai vizkészletgazdálkodási gyakorlatban jelenleg Q ^ értékeként müszaki-gazdasági megfontolások alapján az augusztusi 80%-os tartósságu természetes vízhozamot veszik számításba.- 102 -