Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
ezek hatékonysága növelhető a közttlk való vízátvezetés létrehozásával. A vízátvezetés nemcsak arra alkalmas, hogy bizonyos vízigényeket mennyiségi szempontból elégítsen ki, hanem vízminőségi szabályozási szempontból is előnyös, erősen szennyezétt folyók esetén a kisvizhozam hígítására is használható. A folyócsatornázásnak, mint lefolyásszabályozási módszernek alapelve a nem kielégítő kisvizszintek megemelése a lefolyás mélységének növelésével, vízlépcső sorozat építésének segítségével. A folyócsatornázás, mint lefolyásszabályozási módszer alapvetően kettős célkitűzésű. Egyfelől növeli a tározókapacitást a vízgyűjtő területen, másfelől szabályozza a lefolyás energia tartamát azáltal, hogy állandósítja a vízlépcsők felvizszintjét. Ez a második célkitűzés a hajózást és a vizerő- hasznositást szolgálva sokszor jelentősebb, mint az első feladat a folyőcsa- tornázási tevékenység során. Alapvetően ez a tevékenység a kisvízi vagy néhány ritkább esetben a középvizi lefolyásszabályozásra irányul. Néha vízminőség szabályozására is használják síkvidéki folyókon a hőszennyezés káros hatásainak felszámolására. Ha a lefolyásszabályozási folyamatot, mint hosszutávu folyamatot tekintjük, megállapíthatjuk, hogy számos részén a világnak a növekvő társadalmi-gazdasági szükségletekkel (hajózás, vizerőhasznositás, stb.) összhangban a folyócsatornázás képezte, vagy képezi a lefolyásszabályozás folyamatának első lépését. Ezt követi általában a vízgyűjtő felső, hegyvidéki részén épülő lefolyásszabályoző tározó rendszer. Számos esetekben (például mélyen beágyazott folyók esetén) azonban ez az alapvető, sokszor csak az egyetlen szabályozási módszer, amely alkalmazásra kerül. Ilyenkor mindkét célkitűzést figyelembe vesszük A Szovjetunióban például a természetes hidrológiai, földrajzi körülményeknek és a gazdasági szükségleteknek megfelelően a.folyócsatornázás nagyon jól ismert és széleskörűen alkalmazott módszer (Nyeporosznij, 1970). A Volgán például hét vízlépcső épült már és az utolsó a nyolcadik most van épités alatt. További két vízlépcső épült a Káma mentén, amely a Volga egyik legnagyobb mellékfolyója és ezen további kettő fog még épülni. A meglévő kilenc vízlépcső teljes tározó kapacitása 185 km^, mig a Volga teljes potenciális vízkészlete 250 km . Látható, hogy ebben az esetben maga a folyőcsatornázás jó megoldást ad lefolyásszabályozás megvalósításához. A Volga és Káma folyók esetén az 1%-os valószínűségi évi lefolyás 380 km^. E vízmennyiségnek közel fele tározható a folyócsatornázás által kialakított tározőterekben. A legrégebbi, a legáltalánosabb és gyakran a leggazdaságosabb ármentesi- tési módszer a töltésrendszerek építése, amely a folyókat többé kevésbé meglévő medrükben és árterükben vezeti. Egyidejűleg azonban ez lefolyás- szabályozási módszer is, amely a folyók nagyvizeinek szabályozására irányul. A szabályozott nagyvizek vizszintje a töltések közti hullámtér nagyságától függ.- 99 -
