Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

9. A vízellátás és csatornázás vízépítési műtárgyai

zetes vizfelvételü, erősen lejtős fenekű medence. A hosszanti átfolyású klasszikus ülepitőmedenóe tökéletesebb formája a lemezes ülepítő, a me­dencében ferdén elhelyezett, kb. 45° alatt hajlő lemezekkel. Ez az elren­dezés az ülepedési, ill. tartózkodási időt csökkenti, a teljesítményt növeli. A hatásfokot 1,5-2,0-szeresére sikerült növelni. Főként nagyobb fajsúlyú és 60 mm-nél nagyobb átmérőjű szennyező­dések esetén jő eredményeket értek el forgó ülepítőkkel (nyitott hidrocik- lon). Ez henger alakú medence, alul kónikusan szűkülő iszaptérrel. A me­dence egyharmadában érintőlegesen bevezetett vizsugár a medence teljes víztartalmát állandó lassú forgásban tartja és az ülepedést kedvezően befo­lyásolja olyannyira, hogy a térszükséglet a hagyományos ülepítők térfoga­tának 30-40%-ra csökkenthető. Ugyancsak jő eredményeket értek el a zárt hidrociklunokkal. A lemezes ülepítőknek és a hidrociklonoknak különösen az iparban a viz ujrahasználata esetén volna fontos szerepük, ezért beveze­tésükre fokozottabb, gondot kellene fordítani. Deritők. A vízben lebegő finom szemcséjű és kolloid, valamint egyéb oldott anyagok - vegyszer hozzáadásával - Ulepitésre valók. Vannak víz­szintes és függőleges (lebegő iszapos) áramlási irányú berendezések. Alak­juk téglalap vagy kör. A leggyakrabban alkalmazott derítő vegyszerek: alumínium-szulfát, vas-szulfát, vas-klorid, nátrium-aluminát, réz-szul­fát és a különböző derítést gyorsító polielektrolitok. Alapvető követelmé­nyek a derítő vegyszer gyors és egyenletes elkeverése, a lebegőanyag pely- hesitése, leülepitése, valamint a leülepedett iszap kezelése és elhelyezé­se. Ennek megfelelően világszerte többféle megoldású, vízszintes áram- lásu, hosszúkás (téglalap) alakú egyszerű és emeletes, továbbá meredek fenékesésü (Uniflow-tipus, amely egyúttal ülepítő is) betonmedencéket használnak. Részei: nyersvizbevezető, iszapkotró, iszapelvezető, Ugyan­ezen részekből állanak, de egyetlen medence térrészeként, a függőleges áramlási irányú, alul kónikusan szűkülő hengeres formájú, iszapszürős deritők (accelerátor, reaktor, precipitátor stb. elnevezéssel), valamint a Wabag-rendszerü kontakt és a Degrémont-féle "Pulsator" deritők. Szűrés. Célja a vízből nem ülepedő, lebegő kolloid szuszpendált anya­gok, baktériumok, visszatartása és eltávolítása. Megkülönböztetünk nyi­tott (gravitációs) és zárt (nyomás alatti) ill. lassú (0,1-0,5 m/h sebesség­gel) és gyorsszürőket (4-25 m/h szürősebességgel). A kémiai deritőszer bekeverésével működő szűrőket kontakt szűrőknek nevezik. A víznek szű­rőrétegen (szörőágyazaton) kell áthaladni, amelynek anyaga leginkább kvarchomok (de lehet mészkő, dolomit, antracit, koksz, fermágő stb.). A lassú szűrők téglalap alakú vasbeton medencék, a szűrőréteg vastagsága 1,0-1,2 m. A gyorsszürők lehetnek nyitott vasbeton medencék (hazánkban egy egység szokásosan 3x12 = 36 m^ szürőfelületü) és zárt acéllemez, esetleg vasbeton hengerek 1,5-3,0 m átmérővel. A szürőágyazat alatt he­lyezkedik el a szürőfenék (perforált vas- vagy vasbeton lemez), amelynek kiképzése lehet szürőlapos (szürőfejes), gerendás (azbesztcémentcsöves) és dráncsöves. A szürőfeneket úgy építik meg, hogy visszaöblitéskor ne- 84 -

Next

/
Thumbnails
Contents