Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

9. A vízellátás és csatornázás vízépítési műtárgyai

szerint lehet leszálló és felszálló. Előbbi esetben a vízgyűjtő terület fekü- je magasabban, utóbbi esetben alacsonyabban van a forrás kilépésénél. Forrásfoglaláson a vízgyűjtő, vízelvezető és vízmérő műtárgyakat értjük.

A vízgyűjtő lehet kút, akna, tároló, galéria és ezek kombinációja. A vízelvezető létesítményekhez tartoznak a szerelvények, túlfolyók, fenékkiüri- tők, valamint a csurgalékből és páralecsapődásból származó vizeket elvezető csövek. Vízmérő műtárgyak lehetnek: beépített bukó, mérőperem vagy Venturi-mérő. A források vízhozamának megállapításához hosszú megfigyelésen és mérési sorozaton alapuló hidrogeológiai vizsgálat szükséges (9-2. ábra).

Karsztvizfoglalás. A karsztvíz a mészkő- és dolomitrétegek hasadé- kaiban, repedéseiben bizonyos esésvonal mentén helyezkedik el. Feltárható függőleges aknával, lejtaknával, fúrással. A karsztvizhozam ingadozó. Hazánkban a karsztvíz lényegében a csapadékból pótlódik. A karsztakná- kat, tárókat bányászati módszerekkel létesítik. A karasztvizet furott kutak segítségével is ki lehet termelni.

Bányavizakna, táró. A bányászati célokra (szén, bauxit stb.) igénybe vett rétegek vizmentesitésére (víztelenítésére) szolgáló talaj-, réteg- és karsztvizet összegyűjtő aknákat, tárókat ivó- és ipari vízigény kielégítésére is fel lehet használni. A vízminőségi feltételeket természetesen biztosítani kell. Gondolni kell arra, hogy a bányászati tevékenység felhagyása esetén - különösen preventív vízvédelem alkalmazásakor, amikor az aknákat a bányaművelési szint alá hajtják - a bányavizet igénybe vevő érdekeltségnek kell tetemes üzemköltséggel a vizet igen mélyről felszivattyuzni.

Bár a bányavíz állandó mennyiségi szolgáltatását sokszor zavarják a bányászati műveletek (tömedékelés stb. vízbetöréskor a cementálás), mégis a bányaüzem tevékenységének idejére (ami évtizedekig is eltarthat) a bányavíz felhasználása ivóvízként és ipari célokra előnyös lehet.

Furt kút. Mélyen fekvő vizadó rétegek vizének kitermelésére szolgál, 50 m-ig kis mélységű, 500 m-ig közepes, azon túl nagy mélységű fúrt kútról beszélünk. Leggyakrabban Mannesmann acélcsövek lefurásával készül, éspedig a sekély mélységű kutak száraz, a közepesek folyadéköblitéses, nagy mélységüek pedig a szénhidrogén-kutatásoknál alkalmazott technológiával. Hazánkban a furőcsöveket 76/69-304/3 20 mm átmérővel gyártják.

Ez lehetővé teszi kb. 500 m mélységig való lefurást hidegviznyerés céljából. A csőrakatokat a kutmélységtől függően választják meg. Régebben száraz fúrási eljárással és ütve működő berendezéssel fúrtak, teleszkopi- kus kutkiképzéssel. 1952/53. években tért át hazánkban a mélyfurőipar az iszapöblitéses, forgatásos (Rotarv) fúrásra (karotázs-szelvényezésre), továbbá a sugár-perforálásra és a palástcementezésre. Mindezek következtében a többrakatos teleszkopikus csövezés ma már idejét múlta. Korszerű kútfúrási eljárással 3 csőrakattal (iránycső, béléscső, szörőcső) megoldják a legmélyebb fúrásokat is, sőt teljes palástcementezés esetén 2 rakat is elegendő. Egy fúrt kút kialakítására mutat példát a 9-3. ábra.

Vízkivétel folyóból. A mederben elhelyezett cső esetén a vízkivétel- 80 -